Már öt perce mentek a sötétben... egy halálfaló és egy rémült lány. Aki nem tudta, hogy mi történik körülötte, de legfőképpen azt, hogy mi fog történni vele. Félt...

Allen ( a lány könyökét fogva) befordult egy elégazásnál. Bár Hermione nagyon szűken látott a sötéttől, egyre jobban kezdte megszokni a szeme a sötétet.

- Most hova megyünk? - kérdezte Hermione szárazon.

- Mint mondtam, Andyhez.

Még fél percig csendben mentek, amikor Allen megállt és (Hermione nem kis meglepődöttségére) egy hatalmas faajtón bekopogott. Hermione csak a Roxfort ajtajához tudta hasonlítani.

Az ajtó lassan kinyílt. Bennt már világos volt. A lány szíve gyorsan kalapált a félelemtől.

Amikor kinyílt az ajtó...

Egy hatalmas, hosszú aztallal találta magát szemben, amikor Allen (durván fogva a lány kezét) bevezette. Olyan volt, mint a roxforti tanári asztal. Ám most középen nem Dumblendore ült, hanem...

- Lucius Malfoy - suttogta a lány - Mondja, hogy nem maga itt a főnök!

- Én csak a helyettes vagyok! - nevetett fel hangosan a férfi, majd a többi ember, akik az asztalnál ültek.

Hermione ne tudta felismerni a körülbelül 30 fős társaságot, mert mindegyiken csukja volt, amelyek tökéletesen eltakarták arcukat.

- Ezt nem értem... - mondta a lány, majd mindenki rá nézett - hogy lehet, hogy a fia nem tudott erről az egész helyről meg erről az egész tervről, ha maga az apja.

- A közelmúltban... - Lucius hangja félelmetesen búgott Hermione fülében. Mintha nem tett volna fel jó kérédést - akadtak problémáim a fiammal. De ez nem rád tartozik, sárvérű!

Hermione még egyszer körbe nézett, de nem látta tekintetével Andyt. Még mindig reménykedett, hogy Allen nem mondott igazat.

- Mit akar tőlem?

- Semmit - vonta meg a vállát unottan a szőke hajú férfi - Csupán meg szeretnénk győződni arról, hogy a mi barátunk megfelelő ember-e közénk.

Hermione szíve most összeszorult.

Istenem, könyörgöm, add, hogy ne Andyről legyen szó!

Lucius a mellette ülő csukjás alak háta mögé tette a kezét és bíztatóan megveregette, mire a fiú felállt. Bár arcát Hermione nem látta, megtörtént, amitől félt, amikor Lucius így szólt:

- Nos, Andy! Rád bízzuk!

Hermione úgy érezte, ott menten elájul, amikor Andy levette a csukjáját és rá nézett.

Allen elengedte a lány könyökét és hátrált néhány lépést.

- Szóval, igaz... - suttogta a lány, miközben érezte, hogy a könnyei az arcát érik.