Szeretők és riválisok
Ancsi (mka) 2004.08.17. 13:52
Reggel Draco karjaiban ébedtem fel, aki a nyakamat símogatta.
- Jó reggelt, Hermione! - mosolygott.
- Neked is! - mondtam, de még nem voltam teljesen magamnál - Mióta vagy ébren? - kérdeztem most már frissebb hangulatban.
- Egy órája, körülbelül...
- Miért nem mentél le reggelizni? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Néztelek... az is egy élmény! - mondta mosolyogva és megcsókolt.
- Menjünk reggelizni, mert éhen halok! - nevettem és felkeltem az ágyból.
Felvettem a köntösömet a hálóingemre és az ajtó felé vettem az irányt, de visszafordultam.
Odamentem Dracohoz (aki még mindig az ágyban feküdt) és feléhajoltam.
- Miért nem jössz? Nem vagy éhes? - kérdeztem.
Draco megfogta az arcomat és az arcához húzta és megcsókolt. Próbáltam elmenni, de nem tudtam (nem is akartam) és Draco visszahúzott az ágyba és felkönyökölt.
- Éhes vagyok! - nevettem.
- Pedig, Miss. Granger, most marad és nem megy sehova! - utánozta Draco, Piton undok modorát.
- Sajnálom, de én akkor is éhes vagyok és akkor is megyek reggelizni! - játszottam tovább.
Draco felkelt az ágyból és megfogta a kezemet. "kisegített" az ágyból és átkarolta a derekamat, amikor már mind a ketten felálltunk.
- Éhenkórász! - nevetett.
- Ez van! - vontam meg a vállamat és megcsókoltam - De most már tényleg megyek!
*
A reggelinél Harry, Ginny, Ron, Draco és én voltam az asztalnál.
Mrs. és Mr. Weasley a Roxmortsban voltak, hogy bevásároljanak nekünk egy-két dolgot az iskolába, Rémszem "őrjáratozott" , Lupin pedig jelentéseket olvasott a szobájában.
Mindenki csöndben volt az asztalnál.
- Kértek még pirítóst? - kérdeztem - Szívesen csinálok!
- Én kérek szépen! Nagyon finom lett! - dícsért Harry.
Végül mindenki kért még egyet. Még én is!
Ahogy készítettem a pirítóst láttam, hogy Ron és Draco erős "utállak, te görény!" pillantásokat váltanak. Kerestem egy témát, amivel elterelhetem a figyelmüket, de em találtam egyet sem...
Harrynek a szememmel jeleztem, hogy nézzen a két fiúra. Ő rájuk nézett és biccentett.
- Ron, nem tudod, hogy Lupin megkapta-e a bájitalát Pitontól? - kérdezte komolyságot tettetve.
- Nem! - válaszolta csípősen és tömören Ron, aki le em vette a szemét Dracoról, bár ez kölcsönös volt.
- Értem... Daco, odaadnád a... - Harry nem tudta befejezni a mondatot, mert Draco és Ron egyszerre álltak fel, farkasszemet nézve.
Én gyórsan kivettem a pirítóst, nehogy elégjen és vártam a fiúk reakcióját.
- Most mi az fene bajod van, Weasley? - kérdezte értetlenül Draco hangosan, Ronra meresztve szemeit.
- Neked mi bajod? Azért, mert Hermionét megkaptad, azt hiszed, hogy örömmel foglak itt látni? - üvöltötte vissza Ron - Bár abban is biztos vagyok, hogy valami halálfalós trükkel csábítottad el Hermionét!
- Vond vissza, Weasley! - fenyegetőzött a fogai között Draco.
Eddigre már mind a két fiú kimászott az asztaltól és úgy veszekedtek.
Harry a két fiú oldalára állt, hogy ha esetleg eldurvul a hejzet, megállítsa.
- Elég legyen! - üvöltöttem.
- Hermione, maradj ki ebből! - húzott a háta mögé Draco - Vond vissza, Weasley! - ismételte.
- Mit csinálsz? Engem is elkábítasz a halálfaló trükkjeiddel? - kérdezte flegmán.
- Ron, ne menj túl a határon! - tanácsolta Harry.
- Weasley! - szólította meg Draco - Kettőnk között te bántottad Hermionét, amíg itt voltunk, ha jól emlékszem?! - mondta önelégülten.
- Most már tényleg elég legyen! - üvöltöttem - Egyikőtök rosszabb, mint a másik! Ron! - fordultam a fiúhoz - Értsd meg, kérlek, hogy nem téged, hanem Draot szeretem teljes szívemből! Dumblendore megbízik benne! Neked sincs semmi okod kételkedni benne!
|