Harry faképnél hagyott és elkezdett futni a kastély felé. Utána rohantam, de csak az igazgató szobája előtt tudtam utolérni.

Harry ott elmormolta a jelszót és felment az igazgatóhoz.

Én is odafutottam a nagy főnix szoborhoz.

- Malacka - jelentettem ki határozottan a jelszót, majd én is felmentem az igazgatóhoz, ám az ajtó előtt megálltam. Hallgatóztam.

- Mondja, hogy nem akarja Malfoy elé vetni Hermionét?! - üvöltött Harry - Mondja, hogy eszébe sem jutott az, hogy magának kémkedjen!

Ahogy meghallottam Harry feltételezését kinyitottam az ajtót. Dumblendore professzor elkeseredetten nézett rám, Harry meg sem fordult csak a szemkontaktus próbálta felvenni az igazgatóval.

Néhány másodperces kínos csönd következett.

Dumblendore lemondóan megcsóválta a fejét, majd lassan az igazgatói székéhez ment és gondterhelten leült. Kezébe temette arcát.

- Válaszoljon, professzor úr! - léptem közelebb az igazgatói asztalhoz, Harry mellé.

Dumblendore felnézett. Nagyot sóhajtott és válaszolt:

- Sajnálom, de igaz.

- Mégis hogy a fenébe gondolta ezt? - üvöltötte el magát Harry - Azt hitte, hogy Hermione Malfoy karjaiba omlik majd és akkor meg tud magának szerezni néhány iratot vagy információt?

- Harry, nem tudod, hogy mit foglalt volna magában a terv! - emelte fel most az igazgató a hangját - Egyáltalán, ti honnan tudtok erről?

- Kihallgattuk a maga és Piton között történt beszélgetést a Rendben. De akkor még nem tudtuk miről van szó, legfőképpen azt nem, hogy kiről. - válaszolt még mindig tajtékozva Harry.

- Ha adtok néhány percet, akkor elmondom, hogy mi volt a terv, - szólt nyugodtan Dumblendore - ugyanis ha tényleg voltatok olyan udvariatlanok, hogy kihallgattok minket, azt is tudjátok, hogy ez milyen egy fontos döntés lenne Hermione szemszögéből, és ami a legfontosabb, hogy nem kis eséllyel megnyerhetné nekünk a háborút.

Dumblendore rám nézett. Válaszul, csak bólintottam és leültem az igazgatóval szembeni székbe.

- Végig hallgatom, de ne várja, hogy megértsem magát.

- Nem kérem, Hermione, csak reménykedem benne.

***

Már két órája ültünk Dumblendore szobájában.

Én döbbentem, Harry pedig dühösen és felháborodva hallgatta végig az igazgató monológját a halálfalókról, az árulásokról, csatákról és a megoldásról.

Dumblendore egyértelműen elmondta mit akart.

A terv arról szólt, hogy lassan, de biztosan kialakítok egy olyan kapcsolatot - a már amúgy is szerelmes - Malfoyal, ami befolyásolja a fiú életét. Azt akarta elérni Dumblendore, hogy minél közelebb kerüljek a Mardekkáros diákoz, hogy ha kell, járja vele, tegyek úgy, mintha szerelmes lennék belé.

Ezek után (amikor már elég közel vagyunk egymáshoz) már kémkedni is képes lennék, olyan mélyen a Malfoy család életében és munkájában, ahogy senki más nem tudna.

Ennek viszont volt egy feltétele: nem maradhattam Harryvel. Mindenki tudtára kellett volna tennünk azt, hogy mi már nem vagyunk szerelmesek, hogy már nincs közöttünk semmi.

***

A iskola udvarán ültem egy padon. Az időjárás hideg volt, felhúzott lábakkal, összekuporodottan ültem a padon. Már este volt, senki nem volt kint. Csak én és a Hold.

Gondolkoztam. A nap hátralevő részében csak ezt tettem. Nem szóltam szinte senkihez, csak ezen a padon ültem és gondolkoztam mindazon, mit mondott.

Embereket menthetnél meg, ha találnál egy-egy fontosabb adatot... Nem könnyű, de nagyban befolyásolná a háborút... Lucius nem fogadna el téged, összeveszne a fiával... Viszály lenne a halálfalók között is... A Rend tagjai folyamatosan melletted lennének, a kémeink...

Tudtam, hogy veszélyes a küldetés és azt is tudtam, hogy bármikor rájöhet mindenre Malfoy, viszont folyamatosan csengett a fülemben, hogy nem hagyhatom cserben a Rend tagjait. Tudtam, nem lesz könnyű elviselni Malfoy jelenlétét, de előttem lebegett a tudat, hogy ha csak egy váratlan támadást tudok meg a Rend tagok ellen már megérte.

Mindezek mellett ott lebegett a szemem előtt az egyetlen indok, ami befolyásolhatott a döntésemben. Harry volt az. Nem volt szívem cserbenhagyni Őt, és nem is akartam. Belehaltam volna, ha csak egy nap nem ölelhettem volna át.

Most előttem állt a döntés. Vagy Harryt választom, vagy a Rendhez való hűségemet és azokat az emberéleteket, melyeket megmenthetek.