Voldemort valóban ott állt velünk szemben. És elégedett, erős volt. De a legzavaróbb az volt, hogy önelégülten mosolygott, arról nem is beszélve, hogy még a pálcáját sem vette elő, ami különösen "zavart".

Neville és én önkéntlenül hátráltunk. Én Neville elé álltam és megpróbáltam nyugodt maradni.

Éreztem, hogy Neville hihetetlenül zihállt.

- Nem jó dolog egyedül, tanári felügyelet nélkül egy kedves, de mégis sötét iskolában mászkálni... - adta elő prédikációját színpadiasan - ..bevallom eleinte csak a Longbotton fiút akartam megöletni, de most, hogy Potter kedves barátját is itt találtam, élvezetesebb lesz a műsor... - mosolygott önelégülten.

- Mit? - kérdeztem én is zihálva - Megöletni? Azt hittem annyit érek, hogy legalább maga öl meg engemet! - mondtam önelégülten.

A szemeim villámokat szórtak és végig Voldemort szemébe néztem. A férfi állta a szem-csatát.

- Lám, lám... milyen nagyra tartja magát a kisasszony?! Valóban, sokszor segítettél Potternek, de vajon tudod-e, hogy miért olyan szoros a kapcsolatod Potterrel?!

- Nem mindegy magának ez?! - hallottam Harry hangját az oszlopoknál, mögötte pedig szintén határozottan Ron állt.

- Nocsak... - lepődött meg Voldemort - bővül a társaság...

Harry odasétált Ronnal hozzánk. A két fiú elém állt, de mivel én is előre léptem, már egymás mellett álltunk mind a hárman. Neville pedig szorosan mögöttünk.

- Halljam! - utasított határozottan Harry - Miért olyan fontos magának, hogy milyen a kapcsolatom Hermioneval?