A vonat lassítani kezdett. Percek kérdése volt, hogy megérkezzünk a pályaudvarra. Mind a négyen a csomagjaink után nyúltunk.

Malfoy előre ment, mi pedig követtük példáját.

Miután a vonat tényleg megállt, leszálltunk. Malfoy az apja felé ment, mi pedig (miután megpillantottuk őt) Mr. Weasley felé vettük az irányt.

Mr. Weasley mindenkit köszöntött.

- Hermione, add ide a ládádat! - mosolygott Mr. Weasley - Majd én viszem. Hölgyek ne cipekedjenek!

***

- Jajj, de jó itt lenni! - nevetett fel mellettem Harry, miután Fred viccesebbnél viccesebb történeteket mesélt a boltról.

- Kár, hogy George őrjáraton van, különben akkor el is játszhatnánk! - kacagott Fred.

- Képzelem, ahogy itt négykézláb ugráltok! - nevettem én is. Olyan nevető görcsöm, volt, hogy azt hittem megfulladok.

Jó volt újra a Rend házában lenni. Ismét mindenki együtt volt.

Bár az asztalnál, csak Fred, Ron, Harry, Mr. és Mrs. Weasley, Lupin és én voltunk, mégis jó volt.

Harry is megnyugodott vagy legalább is sokkal kevésbé volt feszült. Ellenkezőleg.

Mrs. Weasley felállt az asztaltól és a konyhaszekrényről még egy tepsi süteményt rakott az asztalra.

- Jajj, anya! Ezt ugye nem kell megennünk! - fakadt ki Fred - Nem fér belénk több!

- Nem is nektek szántam! - nevetett Mrs. Weasley. A fia halála óta nagyon ritkán nevetett - Az őrjárózók hamarosan vissza érnek.

Ahogy kimondta a mondatot az asszony, három ember jött be a konyhaajtón. Síri csend támadt közöttünk.

A három ember: Tonks, Mordon és Dumblendore volt.

Tonks és Mordon úgy festettek, mintha egy csatamezőről jöttek volna. Kisebb-nagyobb horzsolások voltak az arcukon.

Dumblednore pedig gondterheltebb volt, mint valaha.

- Mi történt? - bukott ki a kérdés először Lupinból néhány másodperces csönd után.

Tonks és Mordon leültek. Tonks a könnyeivel küszködött. Felálltam, odamentem hozzá és megöleltem, de abban a pillanatban kitört belőle a sírás.

- Baj van. - támaszkodott az asztalra Dumblendore - Nagyon nagy baj van. A halálfalók támadtak.

Ahogy ezt kimondta az igazgató, Tonks felállt és felfutott az emeletre. Mordon néhány másodperc után követte, hogy megvígasztalja.

- Mi a fene történt? - fakadt ki Harry, aki nem bírt ülve maradni az idegeszségtől.

Dumblednore nagyot sóhajtott.

- Kilenc embert találtak holtan őrhejükön és hármat halálfalók öltek meg egy kisebb csatában. Ebből a csatából csak Tonks és Mordon maradt életben. - Dumblednore arcán könnycseppeket véltem felfedezni.

- Kik haltak meg? - kérdezte végül elcsukló hangon az asszony.

Dumblendore nem válaszolt, csak odament Mrs. Weasleyhez és megölelte. Az asszony abban a pillanatban zokogni kezdett.

- George... - suttogtam.

A tekintetemmel Harryt kerestem. Ő szótlanul odajött hozzám és átölelt. Én pedig csak sírtam.

Fred hangosan felüvöltött, Ron pedig próbálta nyugtatni. Hiába.

Dumblednore elengedte Mrs. Weasleyt és Mr. Weasley ölelte az asszonyt.

Mr. Weasley felterelte családját az emeltre, Mrs. Weasley hangos sírását pedig még onnan is hallani lehetett.

A konyhában csak Lupin, Dumblendore, Harry és én maradtunk.

Próbáltam megnyugodni és az igazgatóra figyelni.

- Kik haltak még meg? - kérdeztem sápadtan.

- Nem ismeritek Őket. - rázta a fejét Dumblednore - Nem is láthattátok még Őket ti.

Dumblendore Harryre és rám nézett.

- Holnap elkezdjük a kiképzéseteket. Nem várhat tovább.

- Ron nem lesz olyan állapotban, hogy vállalhassa. - állapítottam meg könnyes szemmel, miközben Harry magához húzott.

- Neki most valóban időre lesz szüksége - bólintott az igazgató - De veletek nem lehet tovább várni. Holnap reggel hétkor legyetek készen, megreggelizve. Mordon, Piton professzor, Lupin és jómagam fogjuk adni a kiképzést. Menjetek, feküdjetek le.

Harry és én elindultunk kifelé.

- Harry! - szólitotta vissza a fiút Lupin - Jobb lenne, ha most nem zavarnátok a Weasley családot. Menjetek ketten külön szobába! Idő, amíg feldolgozzák George halálát.

A mondat hallatára ismét könnyek szöktek a szemembe. 

Harry és én felmentünk az emeletre. Harry áthozta a holmiját hozzám (általában Ginnyvel aludtam a szobában,ugyanis két ágy volt de most egyedül aludtam volna).  

Kettő szobával mellettünk voltak az itt tartozkodó Weasley család tagjai. Ilyen távolról is hallani lehetett Mrs. Weasley sírását.