Van, akit igen... van. akit nem
Ancsi (mka) 2005.12.18. 18:42
Dühöngve mentem fel a szobámba és járkálni kezdtem a helyiségben.
Mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy Malfoy egy elsős? Háát.. NEM! Malfoy egy gyilkos! Egy halálfaló... egy...
- Hermione! - rontott be a szobába Ron - Baj van! Gyere!
Ron alig mondta ki a mondatot, már faképnél is hagyott. Én utánna futottam.
A fiú kirohant az udvarra, ahol a tömeg kör alakban állt.
Ron megvárt és karonfogva vezetett át a tömegen.
Ledermedve néztem a látványosságot. Harry és Malfoy párbajozni készült.
A két fiú egyenlőre csak körbe, körbe sétáltak, kezükben saját pálcájukkal.
- Valaki szóljon, Dumblendore professzornak! - jelentettem ki aggódva, majd valaki mögöttem el kezdett vissza futni az iskolába.
Ron mögöttem állt, majd éreztem, ahogy még vagy hárman jönnek mögénk. Csak egy pillanatra fordultam hátra, meglátva, hogy Ginny, Luna és Neville ért mögénk.
- Capitulatus! - üvöltötte el egyszerre magát a két fiú.
Az átkok összeütköztek felcsaptak a fejük fölé, végül mint egy tüzijáték, hatalmas hanggal és színnel eldurrant.
Malfoy kihasználta ezt és ismét suhintott a pálcáján. Egy vörös színű átok érte el Harry arcát. A fiú arcán egy hosszú, véres vágás jelent meg.
Harry visszavágott és az ő varázspálca suhantásának következménye az lett, hogy Malfoy tallárjának újjánál elszakadt a ruha és alatta neki is egy vörös vágás jelent meg.
Malfoy gyűlölettel felnézett Harryre és egy átkot bocsátott ki a fiúra, de Harry gyorsabb volt és egy ezüst színű pajzsot varázsolt maga elé, aminek következtében Malfoyt érte saját átka.
Malfoy vagy 3 métert zuhant hátrafelé, majd keményen a földre esett.
A Griffendélesek tapsolni és fütyülni kezdtek.
Harry élvezte a dicsőséget, mintha a tapsvihar felbátorította volna és önelégülten odalépett Malfoyhoz.
Megsuhintotta pálcáját.
Malfoy felüvöltött fájdalmában. A mellkasán egy hatalmas vágás jelent meg.
Harry, mint aki jól végezte dolgát leeresztette pálcáját, elrakta, majd megvárta Malfoy pillantását.
Nem tetszett Harry hozzáállása, elvégre is neki nem kínoznia és pusztítania kell, főleg nem ilyen stílusban.
Malfoy felnézett Harryrel. A Mardekkáros fiú felállni sem bírt. Ha nem lett volna ott körülötte annyi ember biztosan sírt volna a megaláztatástól.
Életemben először sajnáltam Malfoyt.
Elindultam Harryék felé, de Ron megfogta a karomat.
- Ne menj oda!
- Én nem nézem ezt tétlenül! - jelentettem ki és kirántottam a kezemet Ron szorításából. A kör közepére álltam Malfoy mellé - Elég ebből! Nincs itt semmi látnivaló! Mindenki menjen fel a hálótermébe! Ez prefektusi parancs! Gyerünk, gyerünk! Mindenki! - a tömeg nagyon lassan akart feloszlani. Míg a kicsik elmentek, a nagyobbak meg sem mozdultak - Azonnal jönni fog Dumblendore professzor és aki itt lesz addigra, név szerint kap büntetőfeladatot! - fenyegettem. Mindenki elindult felfelé, kivéve Ginnyt, Lunát és Nevillet - Ti is menjetek! - kértem tőlük, majd fel is mentek.
Az udvaron már csak Harry, a földön fekvő Malfoy, Ron és Én maradtunk.
Odamentem Harryhez.
- Láttad azt Hermione? - nevetett Harry.
- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle halkan, de felháborodva - Az udvaron párbajoztok?
- Malfoy ötlete volt! - mentegetőzött Harry - Én csak idejöttem, most legalább megkapta amit érdemel.
- Igen. - húztam fel a szemöldökömet - Ezt érdemli, de te nem ítélkezhetsz mások felett, Harry! Majdnem megölted Őt csak azért , hogy kapj egy kis tapsot!
- Hogy érted ezt Hermione?
- Ahogy mondom! Dumblendore nem azért készített fel, hogy szórakozásból bánts valakit, hanem, hogy megvédd magad!
- De hisz én megvédtem magam! Ő volt az, aki kihívott. - Harry nem értette, hogy mit akarok mondani.
- Miért nem volt elég annyi, hogy a földre került? Miért nem volt elég a megaláztatás számára? Te nem Malfoy vagy, hogy a dicsőségért bánts valakit! Az erődet jóra kell használnod!
- És most mit csinálsz? - Harry határozottan dühös volt rám - Talán felkíséred Malfoyt a gyangélkedőre? - gúnyolódott.
- Pontosan! - jelentettem ki határozottan, majd odamentem Malfoyhoz, aki még mindig a földön volt a mellkasán lévő mély vágás miatt.
Segítettem neki felállni.
- Mit csinálsz, Granger? - értetlenkedett Malfoy.
- Megmentem az életedet, különben elvéreznél. - válaszoltam ridegen, majd úgy, hogy Harryre sem néztem felkísértem Malfoyt a gyengélkedőre.
|