A hét hamar véget ért, bár Harry és én még mindig nem hevertük ki teljesen Sirius hirtelen felbukkanását. Ronnak sajnos nem mondhattuk semmit a történtekről, mi természetesen azért mindenről beszámoltunk neki.

Most az udvaron sétáltam Harryvel kéz a kézban.

Harry nagyon feszült volt. Nem szerettem, amikor ilyen, ezért inkább megkérdeztem.

- Mi a baj, Harry?

- Hermione! - rám nézett. Ritkán látom ilyen komolynak, de olyankor mindig beleremegek - Nem igazán örülök annak, amit Malfoy művelt veled. Az ikrekkel erról beszéltünk, hogy biztosan lesz még Malfoynak ilyen hátsó húzása. Ezt nem hagyhatjuk annyiban!

- Mit fogsz csinálni? Estleg járjak láthatatlannátévő kopenyben az órákra? Vagy mindenhova el fogtok kísérni? Képzelem, ahogy te lennt vagy a pályán és rám pedig Fred vigyáz a könyvtárban. Ugyan Harry. Mindig is voltak rossz húzásai Malfoynak! Csak most kívételesen nem pálcával rontott nekem.

- Hát ez az! - csattant fel - Nem érted? Hermione! Én nem féltelek, ha pálcapárbajról van szó, persze azt sem díjazom, de hidd el, hogy ha neked ron csak úgy...- lehiggadt és halkabban mondta - akkor árthat neked. Nem is kicsit...

Mélyen a szemembe nézett. Látszott rajta, hogy aggódik értem. Megölelt és közben ezt suttogta.

- Ha valami bajod lenne nem is tudnám, hogy mihez kezdenék. Biztos, hogy ezért a húzásáért is megfizet, de ha még egy újjal hozzád ér...

Most esett csak le! Én süket!

- Mit mondtál?

- Ha még egy újjal is hozzád ér...

Elengedtem Harryt és most rajtam volt a sor, hogy a fiú szemébe nézzek.

- Azt mondtad, hogy Malfoy ezt a húzását sem ússza meg. - gyanakvóan néztem rá, de Harrynek a szeme sem rebbent - Ugye még véletlenül sem tervezel semmit Malfoy ellen? Ugye még véletlenül sem fogsz a tilosban járni miatta?

- Nem, természetesen nem - csak rá kellett nézni és látszott, hogy hazudik.

- Harry, nem érdemli meg Malfoy, hogy akár egy házszabályt is megszegj miatta!

- Jó, nem fogok semmit csinálni! Ígérem! Nyugodj meg! De akkor te is ígérd meg magadnak, hogy óvatos leszel!

Bólintottam. Harry felkísért a klubbhelyiségbe és felment aludni.

                                              *

A klubhelyiségben ültem a kandallóval szembeni kanapén. Mivel két hét szünet következett (még nem ismert okokból) így eszem ágában nem volt tanulni. Csak ültem a kandallóval szembeni kanapén és csak bámultam a tüzet. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Az a nap, amikor Harry először csókolt meg, az amikor Freddel énekeltünk, az amikor Sirius felbukkant és amikor Malfoy megütött. A legjobban az aggasztott, hogy Malfoy tényleg bármire képes volt. Valóban képes lenne valami hülyeségre csak azért, mert féltékeny Harryre? És ha Harry csinál valami hülyeséget?Ő biztosan nem, hisz megígérte, hogy nyugton marad.

Fáradt voltam. Felmentem a szobámba és lefeküdtem. Még nagyon ssokáig nem tudtam aludni...

                                             *

Másnap reggel kopogtattak az ajtómon. Ránéztem az órára. Fél tííz volt. Mivel álmos voltam még, így csak lassan kászálódtam ki az ágyból és vettem fel a köntösömet.

- Nyitom! - kiabáltam ki. Felesleges volt, mert Harry berontott.

Olyan arcot vágott, mintha az egyik legaggasztóbb dolgot tudta volna meg.

- Mi baj? - kérdeztem - Mi történ, Harry?

Harry nem szólt egy szót se csak felém nyújtott egy kihajtogatott levelet. Nem ismertem fel a kézírást így kíváncsi lettem és olvasni kezdtem.

Potter!

Nagy örömmel jelenthetem be, hogy Lupin ( volt) professzort elkaptuk! Apámék az éjjel elkapták! Am megszökött az Azkabomból. Azt mondta, hogy nem kell hozzá nagy varázserő. Szóval csak azért pazarolom rád a drága papírt, hogy tudd, hogy Lupin nincs túl jó formában. Hol van? Éjjel fél kettő előtt öt perccel megtudod. Légy a kandallóval szembeni kanapén! - Malfoy -

Amíg olvastam a levelet, aggig Harry leült az ágyamra.

- Menjél fel Dumblendoréhoz! - tanácsolta, de feleslegesen. Láttam Harryn, hogy másotpercek múlva elindul maga megkereseni Lupint - Ugye nem hiszed el? Nagyon jól tudod, hogy ez csak egy csapda!

- És ha nem az? - felpattant az ágyról és a padlót bámulta.

- Harry! Emlékezz csak az előző évre! - győzködtem - Akkor Siriussal csaltak a csapdába, most viszont Lupinnal. Erre a levélre csak rá kell nézni és látszik, hogy csali! A Malfoy apja megszökött volna, arról már mi is tudnánk! Figyelj! Szerinted ha bármit is ki akarna szedni Lupinból Malfoy, akkor elmondaná neked hol van? Nagyo jól tudja, hogy rengetegszer keresztűlhúztad a halálfalók számításait. Nem áldozna fel egy olyan kulcsfontosságú embert! Ha nem is mutatja, de tart tőled!

Felemelte a fejét. Kivette a levelet a kezemből és kirohant a szobából.

- Hova mész? - üvöltöttem utána.

- Megkeresem Malfoyt! - vetette oda.

Felkaptam magamra a legközelebbi farmernadrágomat, felrántottam magamra egy pólót és amíg mentem le a lépcsőn felhúztam a cipőmet és egy kardigánt. Mire leértem a lépcsőn, Harry éppen kilépett a portrén. Rohantam lefelé, de beleütköztem Ronba.

- Szia, Hermione! Hova rohansz? - kérdezte barátságosan.

- Gyere! - magammal rántottam és útközben elmeséltem neki a levelet.

- Ez nem normális! - fakadt ki.

- Szerintem sem! Hogy gondolja, hogy csak úgy betör a Mardekkár klubhelyiségbe reggel?!

- Hermione, én Malfoyról beszéltem. - mondta Ron.

Nem érdekelt. miközben futottunk elszámoltam tízig és hagytam.

Pár lépés után megláttuk Harryt.

- Harry! - üvöltöttem utána. Meg sem fordult. folytatta tovább útját. Nehezen, de utolértük Ronnal.

- Hagyd ezt abba! - kérleltem - Felesleges ez az egész!

- Hermione! - megállt és mérgesen rámnézett - Lehet, hogy Lupin a Mardekkár klubhelyiségben szenved!

- Ez hülyeség! Malfoy nem mindenki szeme láttára fogja kínozni Lupint! Márha egyáltalán kínozza...

Harryt meggyőztem, de még messze nem nyugodott meg.

Ebben a pillanatban megakadt a tekintete egy poonton, amire a vállam felett meredt. Hátranéztem és követtem Harry tekintetét. Hamar kiderült, hogy Harry az egyedül sétáló Malfoyra meredt. Elindult a Mardekkáros fiú felé...