Draco Ronra nézett (aki eddigre már fel állt).

A Mardekkárost nagyon "begőzölt". Gyengéden hátrébb lökött és Ronnak esett, de úgy, hogy a fiút tallárjánál fogva a falnak szegezte.

- Még ha gyűlölöm is Hermionét, akkor sincs annál undorítóbb dolog, minthogy egy férfi zaklasson egy nőt! - sziszegte a fogai között.

- Draco! - üvöltöttük kórusban Harryvel és gyorsan odafutottunk.

Harry egyik vállát fogta meg draconak én pedig a másikat.

- Hagyd már, Draco! - kérleltem - Elég!

Draco rám nézett. Leeresztette a kezét és elengedte Ront, de még mindig gyűlölő pillantásokat vetetett Ronra.

- Ha még egy újjal hozzá nyúlsz - fenyegetőzött Draco Ronra nézve - esküszöm, hogy nagyon megbánod!

- Te szerelmes vagy Hermionéba, vagy mi a fene? Egyfolytában véded!

- Ne beszélj hülyeségeket Ron! - avatkozott közbe Harry - Inkább azon törd az agyadat, hogy milyen bunkóságot csináltál tegnap éjjel! Inkább ezen törd az agyadat! Gyertek, menjünk!

Harry kivezetett engemet a szobából, utánunk pedig ki jött Draco is. Ron egyedül maradt.

Mikor kiértünk  távolabb mentünk a szobától. Harry megállt és felém fordult.

- Ha valami baj van, azonnal szólj, rendben?! - aggódott Harry.

- Rendben! - forgattam a szemeimet.

- De komolyan, Hermione! - bíztatott Draco is - Ha valami van, akkor szólj! Majd mi elintézzük!

- Jó, jó, jó!! - mondtam - rendben! Azonnal szólni fogok! Nyugodjatok meg.

                                       *

- Hogyan tudsz ilyen megbocsátó lenni Weasleyvel szemben? - kérdezte Draco, amikor kettesben sétáltunk  este az udvaron.

- Ha annyi mindent túléltél volna vele, te is megbocsátó lennél! - nevettem.

- Az kizárt! - csóválta a fejét.

Mind a kettőnk kezében ott volt a pálca, hogy ha esetleg valaki jön, akkor tettetni tudjuk, hogy meg akarjuk egymást átkozni.

- Nem érzed azt, hogy nehéz? - kérdeztem Dracot.

- Mire célzol? - húzta össze a szemöldökét.

- Arra, hogy nem tudhatja meg senki, hogy együtt vagyunk. Mindig ocsmányságokat kell vágnunk a másik fejéhez, ha közösségben vagyunk, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki, hogy járunk. - sóhajtottam.

- Valóban nehéz. De majd ennek is vége lesz. Amíg fennt áll a veszély, hogy a halálfalók rájönnek, hogy szeretjük egymást, addig nem szabad együtt mutatkoznunk.

- Tudom...tudom...