Sok mindenen járt az eszem...Drackon, Ronon és néha Harryn is.

Mindig öröm fogott el, ha Drackora gondoltam. Csak örülni tudtam, hogy velem van.

Amikor Ron jutott eszembe, akkor pedig csak bűntudat fogott el, bár tudtam nincs miért. Csak fájt ez az egész dolog. Az, hogy nem tudtam mit mondani neki, de inkább nem is akartam, úgyis tudja, hogy mire gondolok.

Harry pedig egy csoda volt számomra! Ő megértett mindent. megértette Drackot és megvígasztalt Ron miatt. Nála jobb barátot kívánni sem lehetett. Olyan volt, mint a bátyám.

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor egy bagoly hozott nekem egy levelet.

Átvettem, az állat pedig azonnal ki is repült.

Olvasni kezdtem a levelet:

Azért, hogy szép legyen napom,

gyere a tóhoz

este fél nyolckor! - Dracko -

Megörültem a levélnek. Milyen jó! Egy romantikus randim lesz Drackoval!

                                            *

- Ugyan, Harry! Honnan veszed azt, hogy Voldemort az iskolában van? - faggattam barátomat, amikor mentünk le Harryvel és Ronnal vacsorázni.

- Nem tudom! - álmélkodott - Csak tudom! Egyfolytában fáj nagyon a fejem. Amellett érzem...és egy álmom is ezt igazolta!

- Mit álmodtál? - kérdezte komolyan Ron.

- Azt, hogy megöli Nevillt Voldemort, az udvaron. Este.

Harry nagyon aggódott. Én is.

- Jól van! Ne pánikoljunk! Este...majd este ügyelünk Nevillre. Mindannyian. És hol ölte meg?

- A kútnál. Én este elmegyek a tóhoz. Ha akartok velem jöttök, de ha nem, azt is megértem!

- Nem mész sehova! - makacskodtam - Amíg Nevill a szobájában van, addig nincs baj! Ha baj van, azonnal megkeressük. Egyenlőre annyit tehetünk, hogy vacsora után szólunk Dumblendore professzornak!

Harry bólintott!

A vacsoránál viszont nem volt ott Dumblendore.

Kiderült, hogy nincs a Roxfortban!