- Tíz perc múlva megtudjuk mi Malfoy jelzése. suttogta Harry órájára pillantva.

Én még mindig nem tartottam jó ötletnek, hogy fussunk Malfoy után, ezért még az utolsó percekben is győzködtem Harryt.

- Harry, miért nem hiszed el, hogy ez egy csapda! Szerintem Lupin éppen nyugodtan teázgat Siriussal. Malfoy csak egy csapdát állít!!

- Valóban, lehet, hogy nincs Lupinnak semmi baja, de ha mégis... - válaszolta Harry aki (természetesen) felállt dühében.

- És mi van ha éppen azt hiszik, hogy az előző évre gondolunk és nem megyünk el! - kaffogta Ron, aki mellettem ült.

- Egek, két ilyen alakot! - most rajtam volt a sor, hogy felálljak és Harryvel farkasszemet nézzek - Ez csak egy csapda!

- És ha nem? - most Ron pattant fel.

Ron és én Harryre néztünk.

Harry éppen nyitotta a száját, amikor kinyílt a portrélyuk.

Mind a hárman a zaj felé kaptuk a fejünket. Vártunk, hogy ki vagy mi fog bejönni, de nem kis meglepődöttségünkre csak egy manó jött be.

- Dobby? - bukott ki a kérdés Ronból aki nem próbálta leplezni meglepődöttségét.

- Igen, uram! - mosolygott a házimanó.

- Mit keresel itt, ilyenkor Dobby? - kérdezte Harry.

- Mr. Malfoy küldött. Azt üzeni maguknak, hogy a konyhában vannak. Még jó, hogy megengedte, hogy dolgozzunk a konyhán, így nem kellett szólnunk Dumblendore professzornak.

- Egyedül van? - lihegtem ki a kérdést.

- Nem, van vele pár csukjás alak, kisasszony.

- Gyerünk! - jelntette ki elszántan Harry.

Harry elindult a portrélyukhoz. Átvágtattunk a folyosókon a láthatatlanná tévő köpenyben.

Mikor megérkeztünk a gyümölcsportréhoz, megcsikiztem a képet. Levettük a köpenyt és bementünk a konyhába.

Harry előre ment. Mind a hárman előre tartott pálcával haladtunk.

Mikor beértünk, korom sötét volt. Mind a hárman megálltun egymás mellett és csak vártunk...

- ÁÁÁÁ...- üvöltött hirtelen bele a sötétségbe Harry.

Hirtelen minden fény felgyulladt.

Harry alig bírt megállni a lábán. Ron és én felkaroltuk. Mikor már Harry stabilan állt körülnéztem.

Velünk nem messze Malfoy ült önelégült mosollyal.

Két oldalán egy-egy csukjás alak állt, akiknek még az arcukat sem lehetett látni. Ilyen emberből volt még mögöttünk és minden falnál egy-egy védőként is.

Harry elengedett minket. Visszanyerte az erejét és felállt.

- Mit csináltál vele? - üvöltötte Malfoy felé Ron.

- Kapott egy injekciót a hátába... - mosolygott Malfoy. pár lépést tett felénk - adjátok ide a páljáitokat. Nem lesz rájuk szükség.

Egy csukjás alak nyújtotta ki felénk a kezét. Átadtuk kelletlenül a pálcáinkat.

- Hol van Lupin? - vetette fel a kérdést Harry.

- Halvány fogalmam sincs - vonta meg a vállát Malfoy - ez csak egy csali volt...

- Miért kellett idejönnünk és mi az, amit kapott Harry? - kérdeztem aggódva.

- Garancia... - nevetett fagyosan - nem akarom megölni a sebhejesfejűt, azt majd megteszi a Nagyúr, vagyis...talán te...

- Hogy érted ezt? - üvöltöttem.

- Emlékszel Granger, amikor azt mondtam, hogy egyszer a csajom leszel? - bólintottam.

- Arról csak álmodsz, Malfoy! - válaszolta csípősen Harry, aki ösztönösen magához húzott.

- Majd meglátjuk Potter.. - mosolygott - inkább kérdezd meg a barátnődet, hogy feláldozza- e az életedet?!

Kérdően Malfoyra majd pánikolva Harryre néztem és ösztönösen szorítottam magamat hozzá.

- Mivel értetlen arcot vágtok, elmondom miről van szó ... - Malfoy olyan volt, mint egy politikus - amit Potter kapott a hátába, az egy méreg volt...halálfaló méreg... egy átokra fog elindulni. Ha elmormolom az átkot, azonna meghalsz.

- És ha veled járnék akkor nem... - elcsiklott a hangom, nem tudtam folytatni a mondatot.

- Igen, Granger! Akkor nem ölném meg Pottert - nevetett.

Harryre néztem. Ő is félt, de egy pillanatra sem mutatta ki felém. szemrebbenés nélkül hallgatta Malfoy mondókáját.

Nem halhat meg főleg nem miattam! Nem ölhetem meg! - gondoltam magamban.

- Ugyan, Malfoy! - üvöltötte Ron - Biztos nem hat ez az egész! - feltételezte.

- Kételkedsz Weasley? - flegmázott Malfoy - Bemutatom egy pókon az átkot.

A Mardekkáros legyintett a pálcájával és egy asztal termett előtte és egy akvárim volt rajta, amiben egy sőrös pók volt.

Malfoy kivette a pókot. Kirakta és belélövellt egy injekcióval egy zöld folyadékot.

A bogár először felvisított ( ez egy pók esetében elég különleges volt).

Malfoy elmormogott egy varázsigét. A pók körül arany cillagok lebegtek aztán a pók nem mozdul többet. Löködte Malfoy az újjával, de a pók meghalt.

Hangosan felsírtam.

Harry szorosan megölelt és megcsókolta a homlokomat. Melegséget nyújtott, ha átölelt, de azt is tudtam, hogy már nem tart ez sokáig.

Harryt elrántotta mellőlem egy csukjás alak és Ront is lefogták.

Malfoy kinyújtotta felém a kezét.

- Jössz velem vagy meghal Potter! - mosolygott.

Megtettem döntésem következményét...