Miután megreggeliztem felmentem a szobámba. Elővettem pár könyvet és olvasni kezdtem.

KOPP!KOP!!

Felkaptam a fejemet és láttam, hogy egy rozsdaszínű bagoly kopogtat az ablakomon.

Felálltam és kinyitottam az ablakot. Leszedtem a levelet az állat lábáról, aki azonnal ki is repült a szobámból.

Kihajtogattam a levelet. Ez állt benne:

Granger!

Remélem, hogy tisztában vagy vele, hogy velem kell jönnöd a bálra! - Malfoy -

- Naná! - mérgelődtem és széttéptem a lapot.

A falon lévő zenekari képre néztem, ami még mindig le volt fedve a fekete sálammal.

Levettem a ruhadarabot a képről, elvégre csak a klubbhelyiségbe láthat be Malfoy. Ráadásul a képre rengeteg védőátkot szórtam.

Természetesen megfordult a fejemben, hogy esetleg eléneklem a dalt, de elvetettem a dolgot. Ráadásul a duetthez Fred is kellett volna.

                                   *

Még kora délután ( egy órakkor ) a klubhelyiségben ültem és olvastam. Mivel a toronyban zaj volt, ezért összepakoltam, felvittem a cuccomat a hálószobámba és mivel nem fogott az agyam, ezért inkább csak sétáltam.

A tóhoz mentem le. Az oszlopok mellett is elhaladtam, amikor valaki megragadta a csuklómat.

Még hátra sem fordulta, de már sejtettem, hogy ki az.

- Hagyd ez abba, Malf... - tévedtem. Nem Malfoy volt az, hanem Harry.

- Malfoy is így szokta megragadni a csuklódat? - kérdezte mosolyogva a fiú.

Harry a másik kezével magához húzott. A derekamon éreztem a karjait. Éreztem, hogy ismét melegség fut át rajtam.

- Ne, Harry! Malfoy akármelyik percben megláthat! - néztem körül aggódva.

Harry megfogta az államat és szinte kényszerített, hogy haggyam abba a nézelődést.

- Nem láthat. Leköti a Mardekkár megbeszélés. Fred azonnal jelez, ha vége van.

Harry magcsókolt és úgy éreztem, hogy elolvadok a karjaiban.

Örökké ebben a pózban maradtam volna, de...

- Harry...Harry.... - Harry elengedett és a zsebébe nyúlt. Elővett egy tükröt. Hasonló volt, mint amit egykor Siriustól kapott.

Belenéztem én is a tükörbe és Fred arca jelent meg benne.

- Sajnálom, de vége a megbeszélésnek. Pont felétek haladnak, hogy a tónál gyakoroljanak.

- Rendben - mondta Harry azzal eltette a tükröt.

Harry megcsókolta a homlokomat és lehajolt. Felvette a láthatatlanná tévő köpenyét.

Malfoy ezután egy pillanatra érkezett meg a csapatával.

Odakaptam a fejemet. Harry a fülembe suttogta:

- Felmegyek, mert a végén még megvádolnak azzal, hogy taktikát kémlelek...

Elmosolyogtam magamat. Nem tettem jól...

Malfoy jelzett a csapatnak, hogy haladjanak tovább nélküle, mindjárt jön. Odajött hozzám a Mardekkáros és gyanakodva nézett rám.

- Mi van? - kérdeztem felháborodottsággal a hangomban.

- Mit keresel itt? - kérdezte gyanakvó hangon.

- Semmit. Már sétálni sem lehet?!

Kész. Elnevettem magamat.

- Mi nevetsz? - látszott, hogy Malfoy most már sejti jókedvem okát...

- Semmi...csak... - próbáltam gondolkodni valami okon - csak olyan idétlenül nézel ki ebben a tallárban! - még mindig nevettem. Hihetőbb is volt ráadásul még visszatartani sem tudtam a kacagásomat.

Malfoy értetlenül nézett rám. Talán nem tartott normálisnak.

Megvonta vállát és komolyra fogta a hangját.

- Magkaptad a levelemet?

- Aha... - még mindig mosolyogtam, aztán megint kacagtam. Csak most néztem meg a tallárt és ami azt illeti tényleg nem ált neki jól, ezért ismét felnevettem.

- Nha jól van...nekem nincs időm a vihorászásodat hallgatni.

Megfordult és elment a csapatához.

Én elindultam a toronyba...