Másnap hajnalban ébredtem. Egész éjjel nem tudtam aludni. Draco sem.

Amikor felkeltem, a legelső dolog az volt, hogy észre vettem, Draco nem feküdt már mellettem.

Felkeltem és megnéztem Lucyt a bölcsőjében. Ő sem volt a helyén. Biztos voltam abban, hogy Draco vitte el.

Felvettem a köntösömet és lementem a földszintre.

Az ebédlőben Draco hangját hallottam.

- Nha, kicsim! Itt hagylak egy kicsit, jó? - hallottam Draco hangját.

Odamentem az ebédlőhöz és bekukucskáltam, de nem mentem be.

Draco a kicsit a kezébe tartotta és úgy beszélt a babához. Akaratomon kívül is elmosolyodtam.

- De aztán legyél jó! - beszélt Lucyhez az apja kedvesen - És vigyázz anyura! Néha kicsit makacs, de nagy mázlid van ám vele! - egyre jobban mosolyogtam - Ha nem tudnám, hogy ember, akkor azt mondanám egy földre szállt angyal! Fogadj neki szót! És becsüld meg! A tanulást sem szabad majd elhanyagolni! De ahogy anyádat ismerem, úgysem hayja, hogy elhanyagold.

Draco úgy beszél az alig fél éves babával, mint egy ötéves lánnyal. Mindig is nagyon szerette a lányát.

- Aztán te is olyan legyél, mint az édesanyád! Okos és szép! Bár a szépségedet már megörökölted tőle. És próbálj a Griffendélbe bekerülni! - tanácsolta Draco a babának - Bár ezzel feldöntöd a családom több száz éves hagyományát, de én már úgyis feldöntöttem az összeset, amikor beleszerettem az édesanyádba.

A sírás kerülgetett. Nagyon megható volt Őket így látni.

- És próbáld elfogadni az anya új férjét is ám! - összehúztam a szemöldökömet - Légy rendes vele! De ne felejts el engemet soha, jó?!

- Soha nem fog elfelejteni! - támaszkodtam az ajtófélfának, miközben próbáltam nem elsírni magamat - Erről is gondoskodom, akárcsak a tanulmányi erdményéről! - mosolyogtam.

- Hermione, én! - állt fel Draco.

- Nem, nem kell magyarázkodnod! - csóváltam a fejemet miközben közel mentem Dracohoz - Azt hiszem én is így tennék, ahogy te. - fogtam meg a kezét - De értsd meg, hogy nekem sem lenne könnyű új életet kezdenem nélküled!

Draco megértően megcsókolt.

                                      *

A Rend férfi tagja indulásra készen álltak a bejárati előtérben, este.

Draco még mellettünk állt.

- Uraim, indulás! - utasított Dumblendore.

Draco még egyszer megcsókolta a gyermek fejét, majd engemet.

- Szeretlek! - suttogta.

- Én is szeretlek! - mondtam.

Draco a picihez fordult.

- Te pedig vigyázz Hermionéra! - a baba hangosan felnevetett apjától hallott mondat után.

Harry is odajött hozzánk. Ő testvériesen megölelt és megcsókolta a keresztlánya kezét.

Draco még egyszer magcsókolt, majd a többiekhez ment és a csapat férfi Dumblendore professzor vezetésével elhagyták a Rendet.