Elindultam Malfoyal egy barna ajtó felé, ahova a fiú vezett.

Hátrnéztem és láttam, ahogy Harry próbál kiszabadulni a csukjás alak karjaiból.

- Hermione! Hermione! - üvöltötte utánam.

Pillantásunk találkozott. Olyan volt, mintha órákat néztünk volna egymás szemeibe, de ez sajnos csak pár másotpercig tartott.

- Ezért még számolunk, te rohadék! - ordította Ron Malfoy után.

Malfoyra néztem, de Ő csak önelégülten mosolygott maga elé.

Én pedig azt hittem, hogy egy világ dőlt össze bennem. Biztos voltam abban, hogy Malfoy nem fogja megkönnyíteni a helyzetemet.

A Mardekkáros bevezetett egy szobába. Ablak nem volt rajta. A szobában csak egy íróasztal két fotel volt és rengeteg fáklya. Az íróasztalon stócokban álltak a (valószínűleg) hivatalos iratok.

- Ülj le! - kezdeményezett Malfoy a fotelre mutatva.

- Inkább állnék! - duzzogtam - Mi lesz Harryvel és Ronnal?

- Háát jó...ha nincs kedved másról beszélgetni, bár reménykedtem, hogy - elég rossz szemmel nézett rám Malfoy. Volt valmi a szemében. Egyfalyta vágy, úgyhogy inkább közbevágtam a mondatot:

- Nincs kedvem másról beszélni! Mi lesz Ronnal és Harryvel?

- Semmi. Már visszakapták a pálcájukat és szerintem már a klubhelyiség felé tartanak.

- És én mikor kapom végra vissza a pálcámat?

Malfoy belenyúlt az egyik zsebébe és elővett egy varázspálcát. Az én pálcámat.

- Tessék - nyújtotta át - de meg se forduljon a fejedbe, hogy akármit is csinálsz most vele, hacsak nem akarod, hogy Potter meghaljon?! Egyépként lenne pár kikötnivalóm.

- Mi lenne az? - kérdeztem. Gyűlöltem Malfoyt.

- Nem beszélhetsz Potterrel! Egy szót sem, ha én nem vagyok ott.

- Egy klubhelyiségben vagyunk. Ott nem tudod követni minden lépésemet! - jelentettem ki önelégülten.

- Csak hiszed, Granger! A szobrok és a festmények szemszögéből mindent látok, ami a Griffendél klubhelyiségben van.  - felhúztam a szemöldökömet, Malfoy folytatta - Ami a Griffendél toronyban van, arról én tudok!

- Csak blöffölsz! - mondtam Malfoynak, de inkább csak magamat akartam győzködni.

- Megmutatom.

Malfoy elővett egy merengőt.

- Ez egy merengő! - állapítottam meg - Ezzel nem tudsz...

- Ez egy látó merengő! - vágott a szavamba - Itt váltogathatom a képek nézőszemszögét. Nézd csak!

Odahúzott a könyökömnél fogva. Mind a ketten a merengőt néztük, ami az asztalon volt.

Néztem... a vízben egyszercsak a Griffendél klubbhelyiség tűnt fel.

Harryt láttam meg először, aki a székek között járkált.

- Hagyd ezt abba! - vízhangzott Ron hangja.

- Hogyan hagyhatnám abba, Ron? Hermione annál a görénynél van. Olyan naív. Mi van, ha az a görény csinál vele valamit?

PUKK!

A merengőben egy másik szemszögből tudtuk nézni az eseményeket.

- Ugyan, Harry! Hermione tud magára vigyázni! - vélekedett Ron - Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni!

- Hogyan ne? Mi lenne veled, ha az a görény chot vitte volna el?

- Beleőrülnék - hajtotta le a fejét a vörös hajú fiú - Én is aggódom Hermionéért, de én...

PUKK!

Eltűnt a kép. Nem láttam már semmit a merengőben.

- Hozd vissza! - üvöltöttem.

- Csak megmutattam! - védekezett Malfoy - Ne üvöltözz velem, sárvérű!

Malfoy magához húzott és megpróbált csókolni. Én gyorsan gyomorszájba rúgtam, amitől Ő meghátrált.

Nem hittem magamnak. Én, aki életemben nem rúgtam meg senkit, most olyan gyorsan és erősen támadtam, hogy még magam is csodálkoztam rajta.

Malfoy felemelte a fejét és rámnézett. Gyűlölettel nézett rám. de nem is inkább rám, hanem arra, ahogy bántam vele.

- Rendben, Granger! Diktálj egy ideig te! De csak azért, hogy lásd milyen rendes vagyok! Ma éjjel itt alszol!

- Tessék? - ez már több volt a soknál számomra - Miért kéne itt aludnom?

- Itt alszol és kész! - láttam Malfoyon, hogy most tényleg nem szabad tovább feszítenem a húrt.

- Na és hol? nincs még egy ágy sem!

Malfoy legyintett a pálcájával, mire a szoba közepén egy viszonylag két személyes matrac lett, ami meg volt ágyazva.

- Ugye, te nem alszol itt! - fakadtam ki.

- Nem! Azért maradsz itt, hogy legyen időd átgondolni a játékszabályokat.

Malfoy elindult az ajtó felé, de még egy mondatra hátrafordult.

- Granger, ne feledd, hogy ha a pálcádat egy pillanatra is használod a szökés érdekében, Potter meghal!

- Mikor mehetek el innen? - lassan már a könnyeimmel küzködtem.

- Amint reggel felkelsz. Viszlát. Még találkozunk.

Azzal kiment a nagy faajtón.

Én lefeküdtem a matracra. Csak zokogtam...csak pár perce voltam eltiltva Harrytől, de már most hiányzott az érintése, az ölelése és a csókjai.

Betakaróztam és álombasírtam magamat...