Szeretők és riválisok
Ancsi (mka) 2004.08.08. 12:51
- Jó reggelt! - köszönttünk kórusban Harryvel.
- Jó reggelt! - köszöntek vissza.
- Azonnal adom a reggeliteket, kedveseim! - sürgött Mrs. Weasley.
- Ráérünk, csak nyugodtan, Mrs Weasley, köszönjük! - mondtam, miközben leültünk az asztalhoz.
Mr. Weasley még mindig nem volt teljesen magánál. Inkább csak mosolyt erőltetett magára.
- Jól aludtatok, kedveseim? - kérdezte Mrs. Weasley miközben odaadta nekünk a reggelit.
Én hirtelen összenéztem Dracoval és sunyi mosoly futott át az arcunkon.
- Az túlzás! - mormolta Mr. Weasley.
- nem tőled kérdeztem, Arthur! - tette mosolyogva csípőre a kezét.
- Ja, bocs Molly! - mentegetőzött - Elég álmos vagyok.
-Jó reggelt, fiatalok! - jöttek le az ikrek mosolyogva - Az élet szép, jó és humoros! - mondták nekem, miközben mellém ült Fred és kacsintott egyet.
- Örülök, hogy jó kedvetek van! - mosolygott Mrs. Weasley és az ikreknek is osztott reggelit.
- Mi történt? - súgtam értetlenül Fred fülébe.
- Két csaj elfogadta a randi meghívásunkat! A világ gyönyörűségei és nagyon jó fejek! - suttogta vissza a fülembe fülig érő szájjal.
Elnevettem magamat és ismét enni kezdtem.
Lassan Ginny is lejött Lupinnal.
Mindenki lennt volt az ebédlőben, kivéve Ront.
Mindenki nevetett és viccelődött kivéve a felnőtteket. Ők különösen komolyak voltak.
Hirtelen az ikrek, Harry, Ginny, Draco, Mrs. Weasley, Mr. Weasley és Lupin is az ajtó felé fordult.
Én is megfordultam. Ron volt az.
- Jó reggelt! - ásított - Mi a reggeli? - kérdezte álmosan.
Mr. Weasley jelzett, hogy áljunk fel. Ő legyintett a pálcájával és az asztal a konyha szélére csúszott a székekkel együtt. Egyet kivéve. Egy szék középre röppent.
- Én is az asztalnál szerettem volna enni! - lepődött meg.
- Majd eszel, ha a beszélgetésünk után még mindig lesz étvágyad! - mérgelődött Mrs. Weasley villámokat szóró szemmel - Ginny! Kérlek menjél fel a szobádba!
- De anyu!
- Most! Ez most nem tartozik rád! Menjél! - parancsolt Mrs. Weasley.
Ginny tudta, hogy most nem szabad ellent mondania anyjának, ezért felment, de előtte George még a fülébe súgott valamit.
- Ronald, ülj le a székre! - mutatott a székre Mr. Weasley.
Ron aggódva de leült a szoba közepén található székre.
Draco gyengéden átkarolta a derekamat és gyűlölködő pillantásokat váltott Ronnal.
Fred odament az ajtóhoz és becsukta.
- Ronald Weasley! - kezdte emelt hangon Mrs. Weasley - Mi a fenét csináltál tegnap este?!
- Mit... - gondolkodott Ron - Amikor megjött Malfoy én nem mentem le és lefeküdtem.
- Lefeküdtél?! - kapkodott levegő után Mrs. Weasley - Akkor mit kerestél körülbelül három óra múlva Draco megjövetele után a folyosón?
- Én nem mentem sehova! - mérgelődött.
Draco mellettem már remegett a dühtől, olyan mérges volt.
- Akkor miért üvöltött segítségért szegény Hermione és miért kellett róla leszedni?! - üvöltött Molly.
- Nem tudom mi ütött beléd fiam! - szomorkodott Mr. Weasley - De nagyot csalódtam benned! Amikor anyád elmesélte nem hittem el, hogy ilyen fiút neveltem! Nem hiszem el, hogy egy Weasley vagy!
- Elég! - üvöltöttem - Elég legyen! - odamentem a bűntudatos Ron mellé - Elég legyen! Én nem hibáztatom Ront! Valóban félelmetes volt, de az csak az alkohol miatt volt, nem pedig önmaga! - bizonygattam.
- Hermione! - szólt Draco - Rendben van, hogy először megbocsátasz neki elvégre a barátod, de ha valaki kétszzer vetemedik ilyenre?! - mérgelődött.
- Tessék? - fordult Mr. Weasley Draco felé - Úgy érted már volt ilyen?
- Volt! - hajtotta le sajnáló szemmel Harry a fejét - Sajnos már történt ilyen.
- Hát ez szép, öcsi! - kapcsolódott a beszélgetésbe George mérgesen.
- Ezt nem képzeltem volna rólad! - mérgelődött Fred is.
- Én...én... - nyökögött Ron.
- Egy szót se többet, Ron! - szólt erélyesen Arthus - Elvesztetted a szememben a becsületet! Takarodj fel! Nem akarlak látni! Takarodj!
Ron felállt és kiment a konyhából.
Mr. Weasley annyira dühöngött, hogy a székbe (amin Ron ült) belerúgott.
- Sajnálom, felmegyek! - sajnálkozott.
Amikor kiment a konyhából Mr. Weasley Lupin jelzett, hogy utána megy.
Mrs. Weasley odajött hozzám.
- Sajnálom, kedvesem! Az Ő nevében is! Nem is tudom, hogy mi történ vele!
- Semmi baj! - szomorkodtam.
- Bocsássatok meg, de én is felmegyek Arthurhoz! - azzal kiement Ő is.
Felállítottam a széket. Leültem és végigfutottak egy-két másottperc alatt a szörnyű jelenetek.
Sírva fakadtam. Az ikrek, Harry és persze Draco próbáltak vígasztalni.
Vége! Ennyi! Többé már semmi nem lesz ugyanolyan! Semmi!
|