- Mit gondolsz, van esélyed a győzelemre?

- Úgy gondolom, mind, akik itt vagyunk meg kaptuk az esélyt, arra, hogy nyerjünk. Szerintem, egy pillanatra, vagy akár napokra, de mindenki fejében megfordul, hogy Ő győz és esélyes arra, hogy a világ elismerje a tudását és a munkáját.

- Ez úgy hangzott, mintha, arra céloznál, hogy azoknak, akik nem nyernek, nem ismerik el.

- Ez nem így! - mosolygott - Mindenki rengeteget tanult és készült erre a nagyszabású versenyre. Az, hogy itt lehetünk, már egy elismerés, elvégre a legjobbakkal szemben mérhetjük fel a tudásunkat. Az, hogy valaki győz az azt jelenti, hogy az elsők között az első, nem pedig azt, hogy a többi ember nem győzött volna, elvégre mindentől és mindenkitől távol vagyunk: A barátainktól, a megszokott környezetünktől és a tanárainktól. Bár ez, utóbbit, néhányan közülünk nem bánják.

- Neked ki vagy mi hiányzik a legjobban.

- A Roxfort. Úgy, egészében. Az iskolám, nagy szerencsémre, egy elvarázsolt hely. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet elmagyarázni. A Roxfortnak van egy bája, egy varázsa. Ez nagyon hiányzik.

- Szinte minden kviddicsmeccsen ott vagy. Miért?

- Szeretem a kviddicst. A barátaim folyton kviddicsről beszélnek és hát, az ember néhány év alatt szakértője lesz a sportágnak. Aztán, végül annyit hallgatta, hogy már érdekli is. Aztán, végül is, néhány év alatt, de egészen megkedveltem. Amelett kíváncsi vagyok, hogy az iskolánk, mikor, milyen esélyekkel indul, minden meccs után a kupáért.

- Nemes gesztus, hogy az iskolatársaiddal is törődsz, nem csak magaddal. De, ha már a barátoknál vagyunk. Kik azok, akikkel a tábor előtt is jóban voltál és most együtt vagytok a táborban.

- Az iskolatársaim nagy részével eddig is jóban voltam, vagy legalább is ismertem, de Viktor Krum régebbi barátom. Őt is a Roxfortban ismertem meg, még, amikor az iskolája a mi iskolánkban vendégeskedett.

- Vannak akikkel itt ismerkettél meg. Velük mi a helyzet?

- Igazából, nem ismerkettem meg túl sok emberrel, elég zsúfoltak a napjaink, úgyhogy nincs igazán időnk nagyon sok emberrel ismerkedni, inkább csak a szobatársainkkal lettünk jóban.

- Kik azok, akik új emberek az életedben és itt ismerted meg?

- Luke és Andy, a szobatársaim.

- Mi a véleményed róluk?

- Luke eléggé vicces, őszinte ember. Andy pedig titokzatos, bár Ő is nagyon aranyos.

- Andy Leaster neve többször is megcsillant a te neved mellett. Erről mi a véleményed?

- Az ilyen pletykákon csak nevetni lehet. Semmi nem alakult ki Andy és köztem, ami több lenne barátságnál. Szerencsés lesz majd egyszer az a lány, akivel járni fog, de ennyi. Andy valóban okos, értelmes és jófej srác.Dem túl valószínű, hogy én leszek a jövendőbelije.

- Élvezed, hogy fotósok követik szinte minden lépésedet és, hogy rajongó táboraid vannak?

- Bevallom, eleinte nagyon zavartak a fotósok, de most már fel sem tűnnek, annyira megszoktam Őket. Nem hagyom magam zavarba hozni. Ha fotóznak, akkor csak tovább megyek általában. Valamikor megállok és mosolygok, de csak ha ráérek. De, nincs is miért haragudnom rájuk, elvégre Ők ebből élnek. Az, hogy rajongó táboraim vannak a városban... valóban sok levelet kapok rajongóktól és próbálok válaszolni is mindre, ha időm úgy adja. Nem zavar, hogy szeretnek és kíváncsiak rám, nagyon kedvesek.

- Még egy utolsó kérdést engedj meg, nekem, Hermione! Mit vársz ettől a versenytől?

- Semmi jót! - a lány felnevetett - Csak vicceltem! Igazából, csak fel akarom mérni a tudásomat. viszont nagyszerű dolog, hogy, akik a versenyen részt vesznek, dicsőséget, elismerést és valjuk be: rajongókat és hírnevet is kapnak. De amellett, mind ezt, nem ingyen, hanem kemény munkával és hatalmas akaraterővel, mert nem könnyű ezt végig csinálni, elhiheti.

- Köszönöm, hogy időt szántál rám, Hermione.

- Én, köszönöm.

- Csodás! - pattant fel végül Hermione ágyáról, Lucy - Sokkal szebben és kiegyensúlyozattabban válaszoltál a kérdéseimre.

- Valóban jó volt? - nevetett Hermione - Pedig, úgy éreztem össze-vissza beszélek!

- Dehogy! Nagyon is jól válaszoltál! Ha a holnapi sajtótájékoztatón is így válaszolgatsz, garantálom, hogy te leszel a legjobb és legkedveltebb versenyző!

- Remélem is! - mosolygott Hermione.