- Ki lehet az a lány? – bukott ki a kérdés Ronból, amikor már a Griffendél toronyba tartottunk – Egy lány, aki ennyire képes lenne megsebezni a Malfoy családot.

- Szerintem mondjuk Tonks. – válaszoltam elgondolkodva – Ő lenne olyan határozott és képzett.

- És ha mondjuk McGalagony lenne az? – találgatott tovább a vörös hajú fiú.

- Ő biztosan nem. – válaszoltam határozottan – Gondolj bele, Őt túl jól ismerik. Logikus módon csak úgy lehet meggyengíteni ezt a családot, ha beépülnek. McGalagonyt túl jól ismerik ahhoz.

- Más ötlet? – fordult Ron most Harryhez.

- Talán, ha olyan lehet az illető, akit nem is ismerünk. Nem elképzelhetetlen. Dumblendore is megmondta, hogy vannak olyan Rend tagok, akiket még nem is láttunk.

- Potter! – még meg sem fordultunk, amikor tudtuk, Malfoy az. A szőke hajú fiú a szokásos, önelégült menésével közeledett felénk – Lenne egy közölnivalóm veled.

- Csak nem leugrasz az egyik torony tetejéről? – gúnyolódott Harry.

- Nem, oda csak azért mennék fel, hogy téged vagy Weasleyt lelökjem. – mosolygott önelégülten Malfoy. A fiú felém fordult és lassan, jól láthatóan végigmért – persze Granger nem vinném fel, őt lenn kínoznám meg.

Harry abban a pillanatban, ahogy Malfoy befejezte a mondatot, nekitámadt a Mardekkárosnak. Harry a talárjánál fogva a falnak nyomta Malfoyt.

- Mit mondtál, Malfoy? – kérdezett gyűlölettel a fekete hajú fiú – Ennyire bátor még te sem lehetsz… egyszer már a földre fektettelek az egész iskola láttán! Megteszem még egyszer. - Harry gyomorszájba ütötte Malfoyt, aki földre zuhant. Harry hátrébb lépett.

- Nem hiszem, hogy még egyszer megteszed. – tápászkodott fel Malfoy, gyomrához fogva a kezét – Lebecsültelek, de még egyszer nem követem el ezt a hibát.

- Jobban is teszed – bólintott Harry – Ha pedig Hermionéhoz mernél érni… addig élnél.

- Figyeld, Granger! – nevetett rám Malfoy – Hogy megvéd téged a nagy szerelmed!

- Őt legalább szeretetből védik meg a barátai, nem pedig kötelességből vigyáz rá egy csapat halálfaló! – kapcsolódott a beszélgetésbe Ron.

- Milyen megvédésről beszélsz, Weasley? – mosolyodott el újra Malfoy – Inkább magamhoz venném Grangert és vigyáznék rá én magam, minthogy úgy vigyázzanak rá, mint a két testvéredre.

Ron is nekiindult Malfoynak, de elé álltam és lefogtam.

- Nem éri meg – suttogtam meg neki. Tovább erősködött – Ron! Nem éri meg!

A vörös hajú fiú lassan, de megnyugodott. Elálltam előle és ismét Malfoy felé fordultam. Nem telt el három másodperc, Ron nekiindult Malfoynak, ám a szőke hajú fiú sokkal éberebb volt.  Malfoy előrántotta a pálcáját és olyan átkot mondott el Ronra, amelyet mi nem ismerhettünk.

Malfoy pálcájából egy vörös csík találta el Ront. A Fiú abban a pillanatban öt métert zuhant hátra a levegőben, majd nagy koppanással a földön kötött ki.

- Ron! – üvöltöttem el magam. A fiúhoz futottam. Letérdeltem mellé, felemeltem a fejét és próbáltam felébreszteni. Hiába.

Harryhez és Malfoyhoz fordultam. A Mardekkáros még mondott valamit Harrynek, ami nagyon nem tetszett neki. Harry valamit visszaválaszolt, majd odafutott hozzánk.

- Fel kell vinnünk a gyengélkedőre – jelentette ki habozás nélkül Harry – Ez egy halálfaló átok.

***

- Már arra sem tudom megkérni Mr. Malfoy, hogy szóljon Mr. Potternek, anélkül, hogy meg nem átkoznák egymást? – tajtékzott Dumblendore professzor az irodájában.

- Nem mondhatja, hogy nem volt igazam – válaszolt arisztokratikusan Malfoy – Önvédelem volt.

- Önvédelem? – fakadtam ki – A gyengélkedőn fekszik miattad. Csodálkozol, azon, hogy kiborult? A halott testvéreit hoztad fel neki támadóul.

- Nem támadtam senkit. – nézett most felém Malfoy, teljesen kifejezéstelen arccal – Nem támadás a halottat halottnak nevezni.

- Ha te egy ilyen áldott jó és ártatlan ember vagy, akkor miért is van Ron a gyengélkedőn? Egy halálfaló átkot szórtál rá.

- Csak néhány pofont kaptál volna – vonta meg a vállát Harry - igazán megérdemelted volna.

- Én a helyedben visszafognám az ítélkezést, Potter! - fenyegetőzött Malfoy.

- Mit is óhajtasz tenni, ha nem? - fordult gúnyosan Malfoyhoz Harry.

- Elég legyen! - szólt közbe nyugtalanul Dumblendore - Nem tűröm el az ilyen jeleneteket az irodámban! Látom, hogy nem bírtok egymás mellett meglenni. Ez engem nem zavar, viszont az rendesen felháborít, hogy Mr. Weasley a gyengélkedő fekszik. Nem fogok maguknak büntetőmunkát adni, biztos vagyok abban, hogy néhány üst megtisztítása nem téríti magukat a civilizált ember útjára. Csak annyit tudok mondani, hogy még néhány hangosabb eszmecsere és repülni fognak az iskolából.

***

- Harry, nyugodj meg! - próbáltam nyugtatni Harryt, amikor már a parkban ültünk az egyik fa alatt.

- Mégis hogyan nyugodhatnék meg? - háborodott fel még jobban a fiú, felállt és elkezdett járkálni - Ron a gyengélkedőn van a miatt a görény miatt. Csak egyszer lenne esélyem halálra kínozni, esküszöm, megtenném.

- Szerinted Ron rendbe jön? - Harry megállt és lenézett rám.

- Szerintem. Dumblendore azt mondta, hogy elég merész átkot választott. Inkább altató hatása van - bólintottam. Harry látta, hogy nem nyugodtam meg. Letérdelt elém - Hidd el, rendbe jön. Holnap már kutya baja sem lesz, és majszolni fogja a csokikat.

Elmosolyodtam.

- Tudom, csak... tudod milyen ijesztő volt, amikor Ron hátrazuhant. És amikor nekinyomtad a falnak és...

- Az is elég ijesztő volt, amikor téged fenyegetett - vágott közbe indulatosan Harry - nem tudom, mit képzel magáról.

- Az igazat. - hajtottam le a fejemet - tisztában van a hatalmával és megpróbál vele visszaélni. Túl veszélyes alak. Hány embert ölhetett már meg. Talán már Ő sem számolja.

- Gyere ide! - ölelt magához Harry.

***

- Olyan aranyosak! - mosolyogtam Ron és Luna láttán. Kéz a kézben sétáltak az udvaron szünetben.

Harry hátulról átkarolt. Egyetértően bólintott majd megpuszilta a homlokomat.

- Kellett már ennyi boldogság neki. - állapította meg mellettünk Ginny is.

- Csak tudnám, hogyan jön ki ez a rejtvény, amit McGalagony adott fel. - szólt elkeseredve Neville. Leguggoltam a fiúhoz és próbáltam elmagyarázni neki a megfejtést, több-kevesebb sikerrel- Köszönöm.

- Szívesen. - felálltam és Harryhez fordultam, de Ő mereven az udvar egy másik pontjába nézett. Követtem tekintetét, de ahogy megláttam, mit néz, visszafordultam - Hagyd abba, Harry! - kértem.

- Ezt csak azért mondod, mert nem láttad, hogyan bámult téged. Mint valami megszállott. - válaszolt a fiú, úgy, hogy rám sem nézett, csak Malfoyt figyelte.

- Ez butaság! - vitatkoztam - Nem engem nézett. Csak beképzeled.

- Nem hiszem, hogy Harry képzelődne. - szólt közbe Ginny - Én is láttam, hogy Malfoy kifejezetten téged bámult. Mi van vele?

- Semmi. - válaszoltam gyorsan.

- Megszállottan utálja Hermionét - állapította meg halkan Neville.

- Vagy pont, hogy nem - válaszolt továbbra is rezzenéstelenül Harry - Mi van, ha pontosan nem utálja Hermionét, hanem ellenkezőleg?

- Ezt a butaságot verd ki a fejedből! - vágtam közbe - Malfoy utál és pont. Pont jól van ez így. Jó lenne, ha nem kezdenétek el kombinálni! Ilyen őrültséget!

- Miért lenne őrültség? - Harry végre rám nézett - Nem emlékszel, hogy a vonaton is Hermionénak hívott téged?

- Kicsúszott a száján. - vontam meg a vállamat.

- Szerintem nem. - rázta meg a fejét Harry, majd, mint aki rájött valamire, elkerekedett szemekkel nézett rám - Hogy lehettem ennyire vak! - fakadt ki dühösen - Tudom már mit akar Piton és Dumblendore...