- Mért, mond miért baj, hogy Ő kell nekem?!...Tiltják nekem, fogva tart a félelem!...Ez tiltott szerelem!...Hogyan rejtsem el a sebeket a szívemen?...Szólj, hogy kell vagy nem ez a titkos szerelem?...Nézd ez most az első könnyem!...

- Hermione! - megfordultam. Mivel már hatodikas prefektus voltam, ezért saját szobám volt, ahova minden kedves Griffendélest szívesen vártam.

- Fred? - pontosan Ő állt előttem - Mit keresel te itt? Nem a boltban kellene lenned? Ki vezeti a boltot?

- Neked is szia, Hermione! - nevetett - Csak sorban, jó? Nem mondod komolyan, hogy megint ezt a számot énekeled?

Ezt a számot tavaly írtam és a képekkel (mágikus zenekari képpel) gyakoroltam. Amíg én énekeltem addig a képben lévő zongoristák, hegedűsök, dobosok, gitárosok és trombitások addig a zenei aláfestést adták. Imádtam ezt a számot! Egyrészt mert én írtam és tanítottam be a ,,zenészeknek' és mert sokat mondó dal volt. Bár soha nem szrettem volna átélni a dal lényegét, de a duettet minden képpen énekelni akartam Freddel.

- Valakinek gyakorolnia kell - mosolyogtam sunyin - és arról nem is beszélve, hogy egyszer úgyis elénekled velem!

- A rendnél egész nyáron ezt énekelgetted velem! Már nincs is hangszálam!

Nevettem. Valóban sokat nyaggattam Fredet ezzel a számmal, de olyan jól csináltunk!

Az elmúlt évben nagyon jól kijöttünk Freddel. olyan volt nekem mint a bátyám. Ő is mindig azt mondta, hogy olyan vagyok neki mint a húga. természetesen nem voltunk egymásba szelemesek. Mind a ketten mást szerettünk. Frednek volt egy Júlia nevű barátnője, nekem pedig Harry. Az év elején kezdtünk el járni. Azóta is természetesen imádjuk egymást, de a kviddicsedzéseire nem kísérem le. Ilyenkor általában tanulok, vagy ritkább esetben énekelek.

- Szóval mit is keresel itt a Roxfortban ilyenkor?

- George is itt van. kissé sok volt a munka és úgy gondoltuk, hogy egy kicsit lazítunk. És hát a Roxfortban legalább tanulhatunk is. Vagy éppen taníthatunk... mind egy. Szóval nem minden ragadt ránk a bájital órán. Kicsit felfrissítjük a az agyunkat.

- Szóval itt fojtatjátok a cukorkáitok eladását. - csóváltam komolyan a fejemet.

- Honnan veszed? - nézett ártatlan szemekkel.

- Ismerlek...de sajnos ezt nem hagyhatom, hisz ha nem tudnád prefektus vagyok - utánoztam Percyt, ami Frednek nagyon tetszett - és ha elsősöknek vagy másodikosoknak adtok el veszéjes édességet...háát...azt sajnos jelentenem kell...

                                                       *

Este a kandallónál ültem és tanultam. Már este nyolc óra volt és sötétedett.

Kinyílt a portréjuk és bejött Harry.

- Szia! - köszöntem  - Fáradtnak tűnsz. Hol voltál eddig? - odamentem hozzá. Megcsókolta a homlokomat és leült az egyik fotelbe.

- Semmi, csak kiderült, hogy a Mardekkár ellen játszunk a hétvégén, így sajnos tovább kellet húznom az edzést.

Igen, Harry volt a Griffendél kviddicscsapatának kapitánya!

Bólintottam. Harry felállt és megcsókolt.

- Felmegyek, rámfér egy kis alvás. Ha jön Ron, légyszí mond meg eki, hogy sajnálom a lekésett randevúját az edzés miatt. Teljesen oda van Choért. - forgatta szemeit.

- Nem is köszöntöd az ikreket?

- Már szóltak, hogy itt vannak. Még a délután. Szólsz Ronnak?

- Nem hiszem...én is elég álmos vagyok.  - felálltam. Harry megcsókolt. Miután elváltak ajkaink Harry egy pontra nézett a szobában, ahhol kisebb tömeg gyűlt össze.

- Mi van ott? - kérdezte - Mindegy, még ahhoz sincs erőm, hogy megnézzem. Szia, kedves. - mosolygott rám.

- Várj, én is megyek! - Harry átkarolta a derekamat és gyengéden a hálótermek felé vezetett, de kíváncsi voltam, hogy mi az a tömeg a szoba sarkában.

Lábújjhegyre álltam és láttam, hogy az ikrek cukorkákat adnak el elsősöknek és másodikosoknak.

- Fred, George Weasley...