- Kérlek, Hermione! Kérlek...

- Nem, Ron! Nem fogok helyetted ügyelni, míg te randizol...

- Kérlek! - Ron letérdelt elém.

- Állj fel! Állt fel! - bár már mosolyogtam - Rendben... - sóhajtottam.

Ron felpattant, megölelt és elkezdett puszilgatni.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!

- Nincs mit. - mosolyogtam - De előre szólok, pénteken te ügyelsz!

- Persze! - mire a vörös hajú fiú kimondta, már futva rohant ki a portrén.

Fejemet csóválva odamentem Harryhez, aki a múlt heti tudósítást olvasta (újra).

- Már kívülről tudod a cikket. - ültem le mellé - Miért olvasod megint?

- Gondolkodom, hogy miért ír valaki ilyen cikket, amikor már így is kitörni készül a pánik.

- Harry...nem mondhatod, hogy nem igaz... és...

PUFF!

Parvati csapta be maga mögött a portrét, sírva majd felrohant a szobájába. Mindenki Őt nézte, majd hallottuk, ahogy a hálótermének ajtaját is becsapja.

Aggódva néztem Harryre.

- Fekete...fekete boríték volt a kezében... - állapítottam meg suttogva, majd Parvati után mentem.

Megálltam a hálótermünk előtt. A fülemet az ajtóhoz emeltem. Hallottam, ahogy Parvati zokog.

Harry is felért a lépcsőn.

- Bemész hozzá? - kérdezte tőlem suttogva.

- Kénytelen vagyok. Az én szobatársam, az én barátnőm. Mellette van a helyem.

- Bemenjek veled?

- Ne. Jobb lesz, ha csak én megyek. Nem hiszem, hogy két embert megviselne maga körül. - néztem kétségbeesve Harryre.

A fiú közelebb jött és megölelt. Miután elengedett bekopogtattam és halkan bementem.

***

- Nem volt logikus lépés, hogy megölték Parvati szüleit! - mérgelődött járkálva Harry, az igazgató szobájában.

- Valóban nem - helyeseltem - De az, hogy megölték Percyt, sem.

- Mi lesz ezentúl? - morgott tovább Harry, emeltebb hanggal - Ezentúl mindenkit megöl Voldemort? Aki szembe jön vele, vagy akiről rosszat hall?

Dumblendore komoran nézte Harry és az Én rémült arcomat.

- Valamit tennie kell a Rendnek! - üvöltött végül fel Harry, Dumblendore professzorra nézve - Nem hiszem el, hogy nem tudunk semmit sem csinálni.

- Harry. - szólt meg végül az igazgató csendesen - Te magad mondtad, hogy nem logikusan választja ki az áldozatait Voldemort. Nincs annyi emberünk, hogy mindenkit megvédjünk a varázslók közül. Nem hivatali szervezet vagyunk.

- Akkor nézzük ölve tett kézzel? - fakadt ki ismét Harry.

- Nem, nem kell ölvetett kézzel néznetek az eseményeket. A Rend tagjai úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha eljöttök a Rendbe és néhány hetet ott töltötök. Kiképzést kell kapnotok. Mind a hármótoknak. Természetesen a tanulmányaitokat nem kell feladnotok, mert a téli szünetben lesz, de jobb  ha néhány hetet a felkészítésetekkel töltünk, valamint hadi megbeszélésekkel.

- Miféle hadi megbeszélésekkel? - néztem az igazgatóra.

- Sok mindent még nem tudtok. És nem tudjátok, hogy mennyi mindent mi magunk sem tudunk.

- A halálfalókról? - kérdeztem tovább.

- Igen, Hermione - sóhajtott az igazgató - a halálfalókról. Jobb lesz, ha minél előbb tisztában lesztek komolyabb dolgokkal is.

- A karácsonyi szünet még messze van! - mérgelődött tovább Harry - Addig mit tegyünk? Miért nem megyünk már holnap el innen a Rendre?

- És, hogy akarod megmagyarázni a diákoknak a hirtelen eltűnést? - kíváncsiskodott sunyin Dumblendore - Tudtommal Mr. Malfoyal minden nap van egy hangosabb vitád. Feltűnne neki, ha nem lennél itt és gyanakodni kezdene.

- Nha, és? Ő sem titkolja, hogy halálfaló lett! Mindenki tudja, hogy kiképzett gyilkos! Ő nem titkolja... - üvöltött Harry. Már nagyon fel volt háborodva.

- De Mr. Malfoyt nem én képzem ki és mögötte nem tisztességes emberek állnak. Téli szünetben mentek és nem akarok erről többet vitázni.

***

A szobámban ültem az ágyon és csak nézte ki az ablakon.

Az időjárás zord volt, zuhogott az eső.

Parvati hazament még aznap este és csak ketten maradtunk a szobatársammal, aki éppen fürdött.

Árvának éreztem magam egyedül a szobában. Azon gondolkoztam, hogy miért történnek borzalmas dolgok a jó emberekkel.

Fájva gondoltam Percyre. Csak töprengeni tudtam, hogy miért kellett meghalni, úgy, ahogy Parvati szüleinek.

Féltem, hogy én is kapok egy olyan fekete borítékot a családomról. Bár megnyugtatott a tudat, hogy hivatásos varázslók felügyelik a házat, mégis féltem.

Néhány perc múlva bebújtam az ágyba és lefeküdtem, majd nem sokára el is aludtam.