Az órák hátralevő része nyugodt volt, ugyanis nem volt a Mardekkárosokkal óránk.

Délután mindenki az udvaron volt, mert már tudtuk, hogy nem sokáig élvezhetjük a viszonylag jó időt. Csak néhányan maradtak a klubhelyiségükben.

Harry, Ron és én is lenn voltunk. Vártuk Ginnyt. Ha minden igaz volt kevesebb, mint fél óra múlva vissza kellett volna érnie az iskolába.

Neville pedig korrepetálta Lunát. Növénytanból.

- Szerintem akkor is erős megjegyzés volt, Harry. - vitatkoztam a barátaimmal tovább. Harry és Ron nem találták annyira veszélyes mondatnak azt, amit Harry mondott Malfoy pálcájára.

- Ugyan, Hermione! - nevetett fel Ron - Mi ebben az olyan meredek? Harry az igazat mondta.

- Gondolj bele, Ron! Malfoy eléggé labilis mostanában, amióta az apját leleplezték. Valamikor kifejezetten rájön a gyilkolászás. Az, hogy ezt a szemére is vetitek nem túl biztonságos ötlet.

- Már évek óta nem túl biztonságos gyerek... - tette meg a gúnyos megjegyzését Harry, majd a hátam mögül átkarolta a derekamat.

- Éppen ezért vigyáznotok kellene vele. Szerintem eléggé veszélyesek a hivatali megjegyzések, már csak azért is, mert furcsa lehet Malfoy számára, hogy ennyire fel vagytok világosítva.

- Az újságok is erről írnak folyton. - állapította meg Harry.

- Miről írnak folyton az újságok? - hallottam egy kedves, vékony hangot a hátunk mögül. Megfordultunk és Ginny volt az.

- Szia. - köszöntem neki, majd odamentem hozzá és megöleltem - Jól vagy?

- Igen, kösz. - majd hátrébb léptem, Harry is üdvözölte a lányt.

- Azt hiszem jobb lesz, ha mi most megyünk egy kört az iskolába. . - Jobbnak láttam ha egy kicsit együtt hagyjuk a Weasley testvéreket.Harry értette a megjegyzésemet. Megfogta a kezemet, elköszöntünk Rontól és Ginnytől, majd elindultunk az iskola felé.

Az udvart magunk mögött hagyva határozottan melegebb lett az időjárás.

- Visszatérve, Malfoyra... - kezdtem a mondatomat, de Harry nem hagyta, hogy befejezzem. Gyengéden megfordított és falnak támasztott.

- Nem folytatjuk... - mondta mosolyogva, majd megcsókolt.

***

Már vagy fél órája sétáltunk kéz a kézben az iskola folyosóin, amikor észrevettem, hogy valaki jön mögöttünk egy ideje.

Megfordultam és sajnos nem láttam túl fényes embert.

Gyorsan visszafordultam és Harryre néztem.

- Malfoy és bandája van mögöttünk - suttogtam aggódva.

- Tudom, - jelentette ki lazán Harry - már egy ideje követnek minket. Kb 10 perce jönnek mögöttünk.

- Ez megnyugtató... - forgattam a szemeimet - Menjünk fel a Griffendél toronyba.

- Azért, hogy odavezessük őket... azt már nem. Had jöjjenek csak.

- Harry! Ők öten vannak, mi pedig ketten. - állapítottam meg aggódva.

- Ugyan, Hermione! Ne aggódj már!

Csak a szemeimet forgattam a nyugodtsága hallatán. Csak reménykedtem, hogy Malfoy nyugdton marad. A nyugodtságom hamar elszállt...

- Potter! - Malfoy megszólított minket. Harry és én egy emberként fordultunk a Mardekkárosok felé.

- Van valami, ami böki a csőrödet, Malfoy? Esetleg segíthetek benne...? - válaszolt vissza Harry.

- Te bököd a csőrömet és a haverjaid!

- Kölcsönös. - vonta meg a vállát Harry - Nha, ha ezt ilyen jól megbeszéltük, akkor akár hagyhatnál is és abba hagyhatnád a követést, ugyanis ha nem látnád éppen randim van.

- Erre most mit mondjak? Gratuláljak? Nagyon szép páros vagytok...

- Köszönjük szépen. Bár, vőfénynek nem foglak meghívni az esküvőmre, de megjegyzem.

- Ne menekülj, Potter! És ne játszd meg magad! Nagyon jól tudod, hogy mire céloztam. Ne légy úgy oda, hogy egy lánnyal jársz. Nekem minden héten más csajom van. - nevetett gúnyosan Malfoy.

- Az, hogy neked minden héten más csajod van az a te bajod. Elég pocsék dolog lehet senkihez sem tartozni. Barátaid nincsenek, csak csicskáid. Anyád el van foglalva azzal, hogy mentse apád bőrét, akit viszont azért nem érdekelsz, mert ki akarja húzni magát a hivatali megtorlás alól. Pocsék lehet neked...

Tudtam, hogy Harry ezzel messze ment. El is engedte a kezemet és készült Malfoy (akár pálcás) támadására.

- Mit képzelsz magadról? - kelt ki magából a szőke fiú - Azért, mert Nagyúr még nem kapott el, mindent megtehetsz?! Hát, nem! Én is itt vagyok az iskolában!

- És ez most egy fenyegetés akart lenni? - válaszolt lekezelően Harry.

Malfoy rám nézett majd lassan közelebb jött hozzánk, nem messze Harryvel szemben megállt, majd ismét rám nézett. Végül gúnyosan Harryre pillantott.

- Ott foglak bántani, ahol a legjobban fáj. - gúnyos mosollyal, látványosan végigmért engem ismét - Az év végére lelkibeteg leszel...

Végigfutott a félelem rajtam. Most határozottan féltem Malfoytól