- Valamit tennünk kell! - jártam fel és alá a szobában - Nem ülhetünk tétlenül! Menjünk...menjünk el Luciushoz! Ő biztsoan tud valamit!

- Hermione! - szólt Lupin - Nem biztos, hogy Luciusnál van Draco! Ez csak feltételezés!

- Rendben! - mérgelődtem - Akkor magam megyek oda! - jelentettem ki.

Felmentem a szobámba. Egy hatalmas probléma volt. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek.

Nem csuktam be az ajtót csak kerestem valamit, amivel segíthetek Dracon.

Egyszer csak hallom, hogy valaki bezárja az ajtót.

Megfordultam és Lucius Malfoy állt velem szemben, aki az ajtó mögött lapult meg.

- Üdvözlöm, Miss. Granger! Örülök, hogy újra láthatom! - játszotta magát.

- Hol van Draco? - kérdeztem mérgesen eleresztve a fülem mellett Lucius gúnyos megjegyzéseit.

- Egy eldugott helyen! Ahhol nem találhat rá, hacsak...

- Hacsak? - kérdezem vissza - Mondja már!

- Ha csak oda nem vezetem! - mosolygott - De ahhoz el kell velem jönnöd!

- Rendben! - határoztam el magam.

Tudtam, hogy az egész helyzet bizar, de nem volt más választásom. Tudtm, hogy úgy is el fog vinni és azt is tudtam, hogy ugyanarra a helyre fog elvinni, ahhol Draco van. Csak reménykedni tudtam, hogy nem esett baja...

- Egy kérdés, mielőtt elindulunk! - mondtam erélyesen.

- És pedig mi lenne az? - fürkészte a tekintetemet.

- Hogyan került ide? - kérdeztem.

- Nekem is vannak kémim! De, ha most nem zavar induljunk!

Elindultam az ajtóhoz, ezzel hátat fordítottam Luciusnak. Egy halk suttogást hallottam tőle, azzal minden elsötétült előttem.

                                    *

Amikor kinyitottam a szememet csa homályosan láttam.

- Hermione! Hermione, ébredj! - hallottam, hogy valaki gyengéden ébreszget.

- Mi? Hol vagyok? - kérdeztem.

Körülnéztem és leesett az állam. Egy hatalmas szobában voltam, ahhol több volt az aranyból készült tárgy, mint a porcelán.A szobában volt egy hatalmas álló szekrény és egy ágy, amin feküdtem és amin...

Draco ött üllt velem szemben, miközben én felültem.

- Draco! - megcsókoltam szenvedélyesen a fiút.

Miután elengedtem Draco megsímogatta az arcomat.

- Azt hittem nem látlak többé! - suttogta.

- Én is! - azzal ismét megcsókoltuk egymást. Miközben Draco csókolt az én kezeim a fejét tartották az Ő keze pedig a derekamnál fogva húzott magához.

- Hol vagyunk? - kérdeztem.

- A szobámban! - mondta sunyi mosollyal.

- A szobádban? Ez érdekes...Azt hittem, hogy egy börtön celléba fognak zárni tőled messze. - gondolkodtam.

- Szerintem is nagyon érdekes a dolog.

- Hol van az apád? - kérdeztem most már félve.

- Nincs itthon. A Minisztérimban van.

- Itt hagyott minket? - lepődtem meg.

- Hat vámpír van kinnt csak az ajtónk előtt. Védőátkokat megerősítette.

- Azokat ki lehet játszani! - gondolkodtam - A vámpírokat viszont nehezebb lenne megtéveszteni.

- Min töröd a fejedet? Ki akarsz szökni? - kérdezte félve attól, hogy komolyan gondolom. Féltett engmet.

Dracon szemébe néztem. Ő fölém hajolt és megcsókolt. Gyengéden lefektetett az ágyra.

- Nem megy a kisasszony sehová nélkülem! - mondta mosolyogva.

- Nem is állt szándékomban itt hagyni! - nevettem.

Draco ismét megcsókolt.

                                   *

- Honnan szerzünk fadarabot? - kérdeztem aggódva, amikor fél óra múlva a szökésen gondolkodtunk.

Draco körülnézett a szobában.

Odament a polchoz, amin csak tartók is voltak.

Draco megfeszítette és végül kivett a két tartó lábát a polcnak, amitől az szétesett. Hatalmasat szólt.

- Kilóméterekkel arrébb is lehetett hallani! - mérgelődtem.

- Ha hangszigetelt a szobád, akkor nem! - mosolygott.

Odaadta az egyik fadarabot. Elindult az ajtó felé.

- Draco! - szólítottam meg, amikor még nem nyitotta ki az ajtót.

A fiú felém fordult.

Odajött hozzám, szorosan magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Vigyázz magadra! - suttogta a fülembe.

Megfogta a kezemet és vezetni kezdett az ajt felé.