A ház kapuja előtt megálltam.

Több, mint valószínű volt, hogy a házat védőátkokkal szórták meg.

Egy repülő ment el fölöttem és a Malfoy ház fölött. Hangos és kicsi volt, de nekem be ugrott valami!

Felültem a sprűre és elrugaaszkodtam.

Olyan magasra mentem amennyire csak tudtam.

Akkor álltam meg, amikor már körülbelül egy magasságban voltam a már régen elszállt repülővel.

Ezután csak egy dolgot tehettem. Zuhanórepülésben a ház kertje felé repültem.

És...leértem! Tudtam, hogy a védőátkok csak egy bizonyos magasságig hathatnak ki.

- Most jön csak a neheze! - gondoltam, azzal a seprűt az egyik bokorba dobtam. Az ajtó felé vettem az irányt, de ott két férfi vámpír örködött.

Gyorsan visszabújtam a ház sarkához (ahhol a bokor volt) és onnan leskelődtem.

A zsebembe nyúltam. Fel voltam készülve a vámpírokra, ezért egy vastag fadarabot (ami pont a markomba illett vastagságra és hosszúságra) élesre csiszoltam. Kivettem az éles fadarabot a farmerem zsebemből és a vámpírok felé vettem az irányt.

Azoknak idő kellett amíg észre vesznek, de amikor ez a pillanat eljött le akartak csapni rám. Két perc múlva már mind a két vámpír porrá vált.

- Porból lettünk porrá lettetek, fiúk! - suttogtam undok diadalmassággal.

Kinyitottam az ajtót. Lábújhegyen belopóztam és halkan becsuktam magam után az ajtót.

A ház belülről olyan volt mint egy múzeum. Antik régeségek voltak a fal mellett és vörös szőnyeg volt kiterítve végig a házban, arról nem is beszélve, hogy a csillárok aranyból voltak.

Leesett az állam. Ilyen helyen még életemben nem voltam.

- Húúú...gazdag egy család! - állapítottam meg magamban.

Léptek zaja hallatszott.

Gyorsan elbújtam az egyik nagy szobor mögé és félve vártam a folytatást.

Lucius jött föl egy lépcsőn pálcájával a kezében. Palástja poros volt, haja pedig nem volt rendesen összefogva.

- Elegem van ebből az idióta gyerekből! - dörmögte, miközben porolta a palástját - Méghogy szerelmes... Még csak az kéne, hogy egy sárvérűvel együtt legyen! Nem azért engedtek ki az Aszkabanból, hogy ilyen idióta, csálé dolgokkal foglalkozzak! - dörmögte tovább, azzal átkozódva átment egy másik szobába.

Vártam pár másotpercet. Az ajtó, ahonnan Lucius kijött valószínűleg a pince volt, ahhol Dracot őrzik.

Nagy levegőt vettem és gyorsan átszaladtam az ajtóhoz. Halkan kinyitottam és gyorsan be is csuktam.

Ahogy beléptem csak egy fáklya világított egy elég kicsi ( egy előtér szerűség)  helyiséget, ahonnan egy csigalépcső vezetett tovább. Itt már messze nem volt semmi aranyoztatva, de még szőnyeg sem volt leterítve.

Kiemeltem a fáklyát a helyéről és leindultam a csigalépcsőn fáklyával a kezemben.

Pár emeletet mentem, amikor egy hosszú folyosóra értem.

Ott már nem volt szükség a fáklyára, mert ki volt világítva. természetesen fáklyákkal. Az egész olyan volt, mint a lovagok idejében.

Az ajtó mellett volt egy fáklyatartó, ahova be is raktam a "világítómat".

Egyik kezemben a pálca, másikban a hegyes fadarab volt, úgy mentem.

A falak hiányoztak kétoldalt mellettem, mert rácsok voltak. Mindenhol rácsok és láncok, de nem volt senki rab.

A legutólsó celláknál ismét vámpírok álltak egy cellát őrizve.

A vámpírok észre vettek és hozzám siettek. A cella előtt végeztem velük.

Benéztem a cellába és Draco mosolygott vissza rám elégedetten.

Nyúzott és fáradt volt. Két keze hatalmas rablánccal volt lefogva a feje fölé. A felső testén nem volt semmi, ezáltal látszottak a mély hegek a mellkasán.

Kinyitottam a cella ajtaját és gyorsan odamentem Dracohoz. Odamentem hozzá és megcsókoltam.

- Hol tanultál így verekedni? - kérdezte értetlenül Drco, miközbe a bilincsétől próbáltam megszabadítani.

- Jó kérdés! - nevttem és mind két kezéről sikerült levennem a  bilincset.

- Gyerünk! - utasított - Apám bármelyik pillanatban itt lehet!

Kijöttünk Draco cellájából ( draco vezetett és a kezemet fogta).

Ámde hirtelen megtorpantunk, amikor...

- Lucius... - suttogtam. Valóban Ő jött le a lépcsőn.

- Miss. Granger! - mosolygott önelégülten - Már vártam!