Az ablakon bámultam ki a kertre.

Nyolc éve már annak, hogy Dumblendore professzor bejelentette: Harry Potter meghalt.

Egy mosoly futott végig az arcomon.

Nevetve emlékszem vissza arra a napra, amikor mindenki gyászolta és egyszer csak boldogan, egészségesen és vidáman megjelent mindenki háta mögött.

Igen...Harry élt...Kiderült, hogy Fawkes, a főnixmadág elnyelte Harry halálos átkát. Harry csak azért ájult el, mert hátulról is kapott egy támadást, amit a mellénye így enyhített.

A bámultam ki láttam, hogy egy lány és egy fiú játszik az udvaron.

Az én gyermekeim. Meg persze Harryé. A nagyobbik fiú, nyolc éves és Danielnek neveztük el. A kislány pedig négy éves és Emmának neveztük el.

Amíg mi dolgozunk addig vagy a Főnix Rendjén voltak vagy pedig az én nagynénéim vigyáztak rájuk.

Mind a ketten illedelmes, okos gyermekek.

Látom, hogy a gyerekek a hátsó ajtón jönnek föl hozzám a konyhába.

- Anyu! - szólt Emma - Mikor jön haza apu?

- Nem sokára itthon lesz. Mit csináltatok ma a nagynénéiteknél? ( A gyerekek az én nagynénéimet, maguk is úgy nevezték).

- Valami csúcs volt! - áradozott Daniel miközben leült az ebédlő asztalához - Elmagyarázták nekem a levitációfogalmát és röptettek tárgyakat.

- Igen - folytatta Emma - köztük engem is! - mondta szemrehányóan.

- Az mellékes Emma! - Daniel odament Emmához és letérdelt elé - Meg kell ismerned a varázslás csodálatos tudományát...mi lesz veled, ha majd kviddicsezni fogsz?! Ott is repülnöd kell.

- Én nem kviddicsezem! - szólt megsértődőtten - Durva és undok sport!

- Anyu! - fordult hozzám kétségbeesve a fiú - Ezt te tanítottad neki?!

- Ártatlan vagyok! - emeltem fel a kezemet.

Daniel odajött és én lehajoltam hozzá.

- Csinálj valamit! - fakadt ki.

- Jó, jól van! - odamentem az ebédlőasztalhoz és beleültettem az ölembe Emmát - Figyelj! Tudtátok, hogy apátok nagyon jó fogó volt?! - tudtam, hogy nem tudják ezért is említettem ezt - Nagy játékos volt! Ő volt az évszázad legfiatalabb fogója. És talán a legügyesebb is! Nagyon gyorsan elkapta a cikeszt. Hihetetlen reflexei voltak.

- De hisz az csúcs! - ámult Daniel.

- Bár... - folytattam - abban is van valami, hogy durva sport. Harry egyszer a karjában lévő csontokat is elvesztette.

- Húú...

- És azt hogyan csinálták meg?

- Egy borzalmas löttyöt kellett meginnia.

- És az, hogyan hatott?

- Nha...ezt ne tőlem kérdezzéte, hanem apátoktól. Ahogy hallom pont jön is...

- Jó estét! Megjöttem! - köszönt Harry az előtérből.

- Apa! - ugrott ki mind a két gyerek a kezeim közül, hogy üdvözöljék apjukat - Apa igaz, hogy nem volt csont a kezedbe? Tényleg te voltál a legjobb fogó? Ezt miért nem mesélted?

Harry ámuldozva nézett rám. Nem értette, hogy honnan jött ez a sok megválaszolatlan kérdés.

A számmal eltátoktak, hogy érdeklőttek.

                                        *

A vacsora, mint mindig nyugodt volt.

Harryt még itt is letámadták a gyerekek. De aztán nekik is aludni kellett menniük.

Mikor mind a kettőt betekertam és elmeséltem az esti mesét, odamentem Harryhez, aki a konyhában olvasta az újságot.

Leültem az ölébe.

- Lefeküdtek? - kérdezte kedvesen  kitekintve az újságból.

- Igen. Alszanak.

Harry letette az újságot.

Én fel akartam állni az öléből, de visszahúzott.

- El kell valamit mondanom neked... - mondta komolyan.

Fürkésztem Harry tekintetét, de nem tudtam belőle mit kiolvasni.

- Emlékszel, mikor ezt mondtam, hogy Malfoy megfizet minden rosszért...

- Ne, ne! Én annak a görény nevét nem akarom meghallani a házamban!

- Jó, de...ma kihívtak egy felügyeletre, mireszerint valaki halálfalókat látott.

- Tudom, én is hallottam róla...

- És azt tudod, hogy ki volt ott, hogy mi lett vele?

- Nem! A jelentések szerint egy gyenge halálfaló volt, akit hamar legyőztek.

- Nem...volt két halálfaló. Az egyik valóban gyenge volt a másik viszont Malfoy volt.

- Mi lett vele?

- Megöltem... - mondta.

Én megöleltem Harryt.

Harry megcsókolt. A hálószobába menet megálltunk a gyerekek szobája előtt és belestünk. Mind a ketten mélyen aludtak.

Miután becsuktuk ajtójukat Harry megfordított maga felé, megcsókolt s utána ezt suttogta a fülembe:

- Most már csak egy rossz emlékre tekintünk vissza, amikor arra gondolunk, hogy mi történt hatodikba.

Harry ismét megcsókolt...

THE END