Hermione elment a tóhoz és látta, ahogy Andy a tó mellett ül és kavicsokat dobál a tóba.

Hermione halkan odament Andyhez és leült mellé. Próbált kedves és nyugodt maradni Hermione.

- Szia, Andy. - köszönt.

- Szia. - köszönt vissza a fiú egy cseppnyi lekesedés nélkül.

A félperces csöndet végül Hermione törte meg.

- Miért van ilyen rossz kedved? Egész nap nem is láttunk, most pedig egy szót sem szólsz.

- Nincs semmi bajom! - vonta meg a vállát Andy.

Hermione fázott, ezért felhúzta a térdeit és azokra támasztotta a fejét, úgy nézett Andyre.

- Akkor? - faggatózott Hermione - Mi történt?

- Hagyjuk, Hermione! nincs kedvem beszélni erről...

- Nha ne mond! - Hermione hangja már gúnyos lett - Nincs kedved róla beszélni? Ezt a luxust! Nincs kedved elmondani, hogy tegnap este mi történt veled? Éppen akkor, amikor a halálfalók támadtak?

Hermione mérgében már nem is fázott és felállt. Andy is követte példáját.

- Mire célzol, Hermione? -  ráncolta homlokát a fiú.

- Tudod jó, hogy miről beszélek! Vagy csak rágalom volt? - reménykedett Hermione.

- Mi volt rágalom, Hermione? - értetlenkedett a fiú - Nem értek egy szót sem.

Hermione nagyot sóhajtott és Andy szemébe nézett.

- Halálfaló vagy?

- Hermione.... én.... én.... - habogott a fiú.

- Halálfaló vagy? - ismételte a kérdést Hermione indulatosan.

Ne legyen igazam!! Ne legyen igazam!!

Andy nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét.

- Csodálatos! - tárta szét a karját Hermione - Oké, te is az vagy! Mindegy... egyel több vagy kevesebb halálfalóval alszom együtt... - Hermione az ég felé fordult és szabályosan küzködött a könnyeivel - csak...csak egy dolgot mondj meg! Öltél meg ott valakit? - Andy megcsóválta a fejét - Csak végig nézted igaz?! Csak...végig nézted!

Hermione nem bírta megtámadni Andyt, sem ránézni. Csak vissza indult.

- Hermione! - szólította meg Andy a háta mögött. Hermione nem fordult még meg, csak megállt - Az érzelmeim nem voltak hazugságok, veled szemben.

Hermione már könnyes szemmel fordult vissza néhány másottperces csönd után.

- Kár, hogy hazudtál, Andy. Én is már egészen megkedveltelek... - vallotta be be Hermione, majd tényleg faképnél hagyta a fiút.

***

Hermione letörölte szeméről a könnyeket, ugyanis látta, hogy néhány lesi fotós várakozik a közelben.

Elindult. Nem mosolygott, de nem takarta el az arcát sem. Csak ment...

***

- Elmondhattad volna, Viktor! - mérgelődött Hermione két óra múlva az ebédlőben, amikor Viktorra, Hermionéra és még néhány emberre maradt a napi terítés a vacsorához.

- Tudtam, hogy így reagálnál rá!

- Hogy kellene reagálnom? - kérdezett vissza Hermione.

- Hagyjuk, Hermione! Andy, maga szerette volna elmondani.

- Valóban hagyjuk, Viktor! - Hermione mérgében szinte dobta az evőeszközöket az asztalra - Úgy beszélsz, mintha magyarázattal tartozna nekem, azon kívül, hogy szobatársak vagyunk egy kis ideig, nincs hozzá közöm!

Viktor mérgesen megcsóválta a fejét.

- Most mi van? - dobta a kést az asztalra a lány - A végén azt fogod a szememre vetni, hogy bocsássak meg egy hazug halálfalónak!

- Tudod, hogy mit gondolok erről, Hermione? - szólt komolyan Viktor - Azt, hogy nem az fogja befolyásolni Andy érzéseit veled szemben, hogy Ő halálfaló-e vagy sem!

- Ismétlem a gyengébbek kedvéért! - nézett farkasszemet a lány Viktorral - Andy és köztem nincsennek semmi érzelmek! Ha csak a folytogató gyűlölet nem az!