Voldemort felkacagott. Élesen. Soha nem hallottam senkit így nevetni. Félelmetes volt...

- Sosem gondolkodtatok azon, hogy miért vagytok olyan jóban? Miért van egy erős kötelék közöttetek? Vajon miért tudtok egymás gondolataiba látni és vajon miért érzitek meg, ha a másiknak rosszabb hangulata van?!

- Ugyan miért? - böktem ki a kérdést.

- Megtudjátok...- ködösített - ha túl élitek az estét...van egy-két kedves barátom. Akik nagyon "megkedveltek" titeket.

Voldemort háta mögött négy alak tűn fel. Embereknek tűntek, de mégsem...Szemöldökük erősen összenőtt, gyűrődéses volt. Három férfi és két nő volt.

- Vámpírok... - suttogtam Harry fülébe, aki értetlenül nézett rám.

A vámpírok nyugtalanok voltak. Meresztették a szemeinket ránk.

- Pontosan! Vámpírok. Nagyon okos teremtmények. Főleg, ha szomjasak. Mondjuk...ha két hete nem isznak, akkor már szomjasak szoktak lenni.

Hátrálni kezdtem és körülnéztem. Éles fadarabot kellett keresnem. Csak attól haltak meg a vámpírok.

- Támadás! - harsogta Voldemort.

Két férfi vámpír Harrynek esett. Egy férfi Ronra, egynő Nevillre és a maradék nő pedig rám.

A nő gyomorszájon rúgott, de úgy, hogy a következő fának "repültem".Mikor leestem és a vámpír felém haldt.

Körülnéztem és találtam egy éles fadarabot.

A nekem esett, de én is gyomorszájon rúgtam. Meghátrált, de most a kezeivel próbált megütni. Én kivédtem a saját kezemmel. Hat-hét ütést védtem ki, közben Harryéknek üvöltöttem.

- Egy éles fadarab! Azzal megölhetitek! Ha béléjük szúrjátok!

A nő rám akart ugrani, de elugrottam onnan. A nő a földre estt én pedig kihasználtam azt a kis időt és a vámpír hátába döftem a fadarabot, amitől porrá változott.

Körülnéztem és láttam, hogy Harry van a legjobban megszorulva. Ő két vámpír ütéseit próbálta kivédeni.

Odafutottam és ráugrottam az egyik vámpír hátára, aki hasra esett. A vámpír meglepődött és én bbeledöftem a fadarabot.

Harrynek, Ronnak és kisebb segítséggel Nevillnek is sikerült megszabadulni a vámpíroktól.

Voldemort pedig villámokat szóró szemekkel nézett ránk...