Már nyolc év telt el a végzetes éjszaka óta.

Már huszonöt éves voltam. Volt saját életem és családom. Ott volt nekem Draco és a fél éves kislányunk, Lucy.

Draco a minisztériumban dolgozott a Nemzetköi Mágus Kapcsolatok főosztályán, mint osztályvezető.

Én tanár voltam a Roxfortban. Átváltoztatást és Mágiatörténelmet tanítottam. Nagyon szerettem tanár lenni.

Roxmortsban volt a lakásunk, úgyhogy nem volt nagy távolság a Roxfort és a lakásunk között, ezért a családomat sem kellett elhanyagolnom, mivel nem az iskolában éltem.

Dracot néztem, amint a karjaiban tartja Lucyt. Nagyon édes volt, ahogy ringatta a kicsit karjaiban.

- Nagyon aranyosak vagytok! - nevettem a szoba ajtajából.

Draco megfordult és rám nézett.

Nem sokat változott az évek alatt. A haja továbbra is szőke volt, ugyan olyan hosszúságban, mint mikor még a Roxfortba jártunk, szemei még mindig szürkék voltak. Még mindig elvarázsolt, ennyi év után is, ha rá néztem.

- Mit vársz? - húzta fel a szemöldökét - Az én kislányom.

Odamentem Dracohoz és a babához. A babára néztem.

A kislány gyönyrű volt. A haja szőke volt, akár csak az apjáé, de a szeme az enyém volt.

- Olyan gyönyörű, akár csak az anyja! - mosolygott rám.

Felnéztem Dracora és én is elmosolyodtam.

Draco közel hajolt hozzám és megcsókolt.

Mitán elváltak ajkaink, Draco a babára nézett.

- Elaludt! - suttogta. Berakta a gyermeket a bölcsőjébe.

Furcsa volt Draco, mintha aggódott volna, vagy legalább is nyomasztotta volna valami.

- Valami baj van, Draco? - fürésztem a tekintetét.

Draco nagy nehezen levette a gyermekről a tekintetét, aztán rám nézett. Nem tévedtem. Baj volt.

- Spanyolországból szóltak, hogy látták Voldemortot a környéken többen is és néhány ember nyomtalanul eltűnt. - hajtotta le a fejét.

- Ez borzalmas! - lepődtem meg. Láttam, hogy még baj van - És mi van még?

Draco fájdamasan felsóhajtott.

- Rengeteg csatlóst állított maga mellé, azok után, hogy Féregfarkot, Luciust és még ki tudja hány halálfalót megölt a minisztérium. Azon kívül... - Draco szünetetet tartott - azon kívül... tegnap szóltak, hogy már Londonban is látták. Dumblendore szólni fog még az este a Rend tagjainak és nyomozni fognak, de Voldemort nem hagyott maga után semmilyen kiinduló pontot.

- És most mit akartok tenni? - kérdeztem aggódva.

- Először is, még ma elmentek Lucyvel a Rendre. Ott biztonságban lesztek.

- Állj, állj, állj! Nem megyünk innen sehova! Se én, sem Lucy. Egyáltalán nem biztos, hogy Voldemort támadni akar! - állapítottam meg.

- Dumblendore biztos benne! - érvelt tovább Draco - Nem várom meg, amíg Voldemot bekopogtat a bejárati ajtón! Lupin eljön értetek. Biztonságban akarlak tudni titeket! Kérlek szépen, hogy csomagolj össze. Ha lehet minél gyorsabban. A Rendben biztonságban lesztek! Te is és Lucy is!

- Rendben! - adtam be a derekamat - És te hova fogsz menni?

- Én is veletek megyek, de én nem maradok ott. Dumblendore professzorral elmegyünk és utána nézünk, hogy valóban itt járt-e Voldemort az országban. - Draco félelmetesen diplomatikus volt.

                                         *

Már a Főnix Rendjén voltam Lucyvel.

Draco és mé néhány férfi már elment Dumblendoreval.

Egész éjjel csak forgolódtam...