Éjjel csak forgolódtam. Nem tudtam aludni. Úgy gondoltam, hogy átmegyek Dracohoz az éjjel.

Le is szedtem magamról a takarót és el is indultam, amikor Harry megszólított.

- Hermione! Hova mész éjjel? - kérdezte felkönyökölve.

- Nem tudok aludni. Járok egyet a házban. - füllentettem.

- Rendben! Draco már biztosan halálra aggódja magát miattad! Menjél csak! - bíztatott.

- Honnan...? - értetlenkedtem.

- Az ikrem vagy! - mondta könnyedén - De ménjél már!

Kimentem a szobából és Draco szobája felé vettem az irányt. A szobája nem volt bezárva, ezért be tudtam menni.

A Hold fénye besütött ezért "világos" volt a szobában.

- Hermione? - suttogta értetlenül Draco.

- Igen, én vagyok! - nevettem.

- Mit keresel itt? Baj van? Weasley csinált valamit?

- Nem, nem! - nyugtattam - Nincs semmi baj, csak nem tudok...nem tudok aludni.

Odamentem Draco ágyához Draco hejet szorított nekem, én pedig mellé feküdtem. Draco átölelt és én úgy feküdtem a karjaiba.

- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Igen. - néztem fel rá - Csak...csak...

- Megijedtél?! - vágott köbe.

Bólintottam. Draco magához húzott. Éreztem az illatát. Biztonságban éreztem magamat a karjaiban. Úgy éreztem, hogy semmi nem árthat nekem.

- Nyugodj meg! - símogatta a hajamat - Amíg én élek Weasley nem nyúlhat hozzád többé büntetlenül!

- De Ő nem rossz ember! - makacskodtam - Ő jó! Csak...csak árt neki az alkohol.

Draco hosszan csöndben maradt. Nem válaszolt nekem. Nem akart vitatkozni. Inkább témát váltott.

- Nem hiszem el, hogy képes voltál eljönni hozzánk! A házunkba! Ahol vámpírok és az apám várt! - értetlenkedett.

- Te is megtetted volna értem! - közöltem a tényeket - Fogd fel így! - nevettem.

- Felfogtam, kisasszony! - nevetett.

                                            *

Reggel arra keltem fel, hogy a Nap a szemembe sütött.

Hirtelen nem esett le, hogy ki van velem egy ágyban, de amikor megláttam, hogy Draco az azonnal megnyugodtam.

- Jó reggelt! - köszöntött a hajamat símogatva.

- Jó reggelt! Hány óra van? - kérdeztem.

Draco a karórájára nézett.

- Fél hét van!

- Jesszus! - fakadtam ki - Ilyen kora?!

- Ha ilyen kora van... - felet sunyi mosollyal - akkor még maradhatsz velem itt!

Odahajoltam Dracohoz és megcsókoltam.

- Ezt igennek vettem! - mosolygott.

- Én viszont búcsúzásnak szántam! - mondtam sajnálkozó tekintettel.

- Itt hagysz? - játszott tovább.

- Igen, itt! - nevettem.

Felkeltem az ágyból, de Draco a derekamnál fogva visszahúzott és ezzel elérte, hogy le ültem az ágy szélére, Ő pedig mögém térdelt, közben a fülembe súgta még mindig a derekamat fogva.

- Szeretlek!

- Én is! - nevettem - De attól még átmegyek a szobámba.

Draco elengedett én pedig szembefordultam vele.

- Pedig reménykedtem, hogy ezzel itt maradsz! - sajnáltatta magát.

- Ismét megcsókoltam, de ezután valóban kimentem a szobából.

Amikor bementem a szobánkba Harry már fel volt öltözve.

- Szia! - köszöntem.

- Szia! - köszönt vissza - Jól telt az estéd?

- Aha! - mosolyogtam - Miért keltél fel ilyen korán? - csodálkoztam.

- Nem tudtam kiverni a fejemből Ront ezért inkább felkeltem, hogy lemenjek regglizni.

- Megvársz? Én is lemennék.

- Persze!

Bementem az öltözőálvány mögé és gyorsan felöltöztem.

Amikor elkészültem lefelé vettük az irányt.

A konyhában már lennt volt Draco, aki reggelizett, Mrs. Weasley, aki reggelit készített és Mr. Weasley aki csak az asztalt bámulta.