Harry és én az ágy szélén ültünk. Hallgattuk Mrs. Weasley hangos sírását.

Harry indulatosan felállt mellőlem és kaményen belerúgott a ládájába, amely hangosan arrébb gurult.

Félve és aggódva Harryt néztem, ahogy még egyzser belerúg a ládába, majd a fal felé fordul, ököllel beleüt.

Zihálva nekitámaszkodott két kezével a halnak, nekem háttal.

Óvatosan felálltam és mögé léptem.

- Harry... - suttogtam.

A fiú nem fordult meg.

Megérintettem a vállát.

- Nem te tehetsz róla. - léptem közelebb a fiúhoz, még mindig a vállára téve a kezemet - Ne hibáztasd magad!

Kopogtattak a szobaajtón.

- Gyere be! - válaszolt Harry.

Legnagyobb meglepetésünkre Ron jött be az ajtón, majd halkan becsukta maga után az ajtót és kétségbeesve ránk nézett.

Harry felegyenesedett.

Ron nem mozdult.

Odaléptem Ronhoz. Megöleltem. A fiúból abban a pillanatban kitört a sírás.

***

- Tisztázzunk le valamit, Potter! Egyenlőre még én teszek neked szívességet azzal, hogy itt vagyok a megpróbálok valami hasznosat a fejedbe verni!

- A végén még hálás leszek magának... - gúnyolódott Harry.

- Elég legyen ebből, Harry! - kapcsolódott a beszélgetésbe Dumblendore - Nem érünk rá erre!

Harry néhány másodperc után keményen bólintott.

- Természetesen én a bájitaltan sötétebb ágaiba vezetlek be benneteket - kezdte Piton, ismét higgadtan - Két órát kaptam, naponta az oktatásokra. Nem sok idő, tehát ne számítsatok könyörületre és tízperces szünetekre. Elő kell tudnotok állítani olyan mérgeket, amelyekről eddig nem is hallottatok.

Amíg Piton beszélt, körbenéztem. Még nem jártunk itt.

A Főnix Rend pincéjébe voltunk. Olyan volt, mint egy átlagos mugli pince. Csak egy kicsit nagyobb.

Ablak nem volt a helyiségen, néhány fáklya égett csupén. De ez a fényforrás pont elég volt.

A pincében most az egyetlen bútordarab volt. A piton melletti kicsi, összecsukható asztal, amely tele volt színes üvegekkel.

- Akkor én fel is megyek. - jelentette ki Dumblendore -Vár rám még néhány papírmunka az emeleten. - azzal az idős varázsló felment a terem másik végében lévő lépcsőn.

- Potter, Granger! - fordult felénk Piton - Először is egy altató bűbájra lesz szükségetek. Több variációban tanuljátok majd itt a két hét alatt. Lesz ami, csak néhány percre fekteti ki az illetőt és utána felkel, mintha misem történt volna. Viszont lesz olyan... - Piton nagy szünetet tartott - amelytől az ellenség többé nem ébred fel.

Harry és Én egymásra néztünk.

Volt egy olyan érzésünk, hogy ez a két hét felér majd az RBF vizsgák összességével.

***

- Gyerünk, ne lazsáljatok! - üvöltött Mordon, mikor már a hetvenedik kört futottuk a teremben - Jól van, elég! Gyertek, ide! Gyertek!

Lihegve, kimerülten odaléptünk Mordonhoz.

- Sokkal Többet kell megtanultok, mint amit álmodni mernétek - mosolygott az exauror - Először is alapvatően szaltóznotok kell!