Hagytam, hogy Féregfark felálljon és az eltűnt csapóajtó felé vegye az irányt.

- Gyerünk! - utasítottam türelmetlenül - Még ma, vissza akarok menni!

- De...de...a Nagy Úr azt mondta senkinek nem mondhatom el, hogy merre kell... - hápogott.

- Nem érdekel mit mondott Voldemort! - üvöltöttem - Háromig számolok, de addigra nyitva legyen az a kap, különben esküszöm, hogy nem csak újjad, hanem kezed sem lesz!

Féegfarkon végigfutott a hideg. Azonnal ellépett egy teljesen más kombinációt, ami fennt van és az ajtó ismét kinyílt.

- Ugyan az a kombináció, mi?! - forgattam a szemeimet, amire Féregfark lesütötte az övét - Most pedig indulás felfelé! - mondtam határozottan - te mész elöl!

Féregfark féltette z életét, ezért nem kellett neki kétszer mondani semmit. Szó nélkül felmászott a létrán és visszament. Hamarosan visszaértünk.

Az első dolog, amit megláttam, az (akit) Voldemort volt, miután kijöttem a titkos alagútból.

Draco, Harry és Ron mellettem álltak. Draco megfogta a karomat és arréb rántott. Harry és Ron utánunk jöttek. Ezzel elértük, hogy Voldemort a helyiség egyik sarkában, mi a másik sarkában álltunk.

- Van valakiek pálcája? - suttogtam nem észrevehetően.

Ron a kezembe nyomott egy pálcát. Csodálatos!

Az kezembe van egy pálca, de az ég adta világon semmi ötletem! - mérgelődtem magamban.

Voldemort készen állt a támadásra. De még várt... még várt valamire...

- Avada kedavra! - üvöltöttem el magamat Féregfarkra hegyezve a pálcám végét.

Gyűlöltem Őt. Elárulta a szüleimet! Mitta haltak meg a szüleim! Miatta nevelkedtem az egész életemben hazugságban!

Csak a mérhatatlanül hatalmas düh volt benne, ami arra késztetett, hogy megöljem Féregfarkot. Bár tudtam, hogy az átok nem fogott rendesen és Féregfark nem halt meg, bár a földre esett ájultan.

Voldemort lehajolt Féregfarkhoz és megnézte, él-e.

- Ügyes voltál! - dícsért kórusban Harry és Draco.

- Nyitva van a börtön kijárata a hátunk mögött! - suttogtam a fiúnak - Ne nézzetek hátra, de tudjátok, ha idő alkalmas lesz, arra futunk!

A fiúk bólintottak.

- Még él! - harsogta, mély, rekedt hangon Voldemort rám meresztve szemeit - De ezt nem úszod meg!

Innentől kezdve minden olyan volt, mint a gyorsított felvétel.

Voldemort fellált és rám szegezte a pálcáját. Elkiálltotta rám a hálálos átkot. Az átok zöld színű csóvája felém közeledett és a szívem felé vette az irány, amikor...

- Ron! - üvölttem el magamat, mikor Ron elém ugrott.

- Ne Hermioné! - üvötötte el magát, miközben az átok eltalálta a szívét.

Ron eszméletlenül rogyott össze. Élettelenül. Többé már nem ébredt fel...