Hermione hátra fordult, támadója felé.

Nem nagyon lepődött meg, amikor Allennel találta magát szemben.

Hermione nem szólt, csak nézte a fiút. Nagyon hasonlított Andyre, de tudta, hogy Andy nem olyan, mint az ikertestvére.

- Hol vagyok? - kérdezte végül, amikor felállt a lány. Csuklóját dörzsölgtte. A fiú túl erősen szorította meg.

- Nem fontos. - mondta szárazon a fiú.

Hermione meglepődött a fiú "stílusán". Soha nem volt ilyen komoly. Bár látta már erőszakosnak és gúnyosnak, de ez más volt. Hermione egy idősebb politikushoz tudta hasonlítani, aki mindenkivel szemben rideg és konzervatív.

Allen hátatfordított a lánynak és legyintett pálcájával. Egy fekete bőrszék felé indult, majd tisztelettudóan leült és sunyi mosollyal az arcán nézatt a lányra.

- Miért hoztál ide? - ráncolta a homlokát Hermione.

- Most mit vagy úgy oda? - vonta meg vállát Allen - Ha jól tudom úgyis ide akartál jönni. Megspóroltál egy csomó időt.

- Hol van Andy? - tette fel végül a kérdást Hermione, mely már régóta kikívánkozott belőle.

A lány ideges volt bár, de nagyon fázott, de most jelenleg ez volt a legkisebb gondja. Főleg akkor, amikor Allen szörnyen felnevetett.

- Hermione! Ennyire naív vagy? Nem gondoltam volna...azt hittem már mindent tudsz. - Hermione csak ráncolta a homlokát - Valóban nem egyértelmű, hogy Andy határozottan átvert?

- Ezt hogy érted?

- Ahogy mondom. - Allen, hogy még "lazábbnak" tűnjön lekönyökölt a bőrszék karfájára és úgy beszélt - Éppen most vár rád nem is olyan messze, hogy kimondja rád a halálos átkot.

- Csak blöffölsz! - jelentette ki keserűen a lány.

Allen felállt a székből és a lány felé indult, nagyon lassú de határozott és félelmetes léptekkel.

- Gondolod? Reménykedsz? Előre szólok, hogy felesleges. Az ikrem nem egy ártatlan. Ugyanúgy halálfaló, ahogy én. Téged is és Malfoyt is tőrbe csalt. Nem azért, hogy ismételjem magam, de a barlang egy másik szárnyában arra vár, hogy elé vigyelek és Ő kimondja rád a halálos átkot.

- Hazudsz! Andy szeret engem! - Hermione szinte sikított. Egyre jobban kezdett hinni a fiúnak, bár nem volt oka. Allen most tényleg komoly volt és csak kicsi irónia volt benne, amikor Hermione háta mögé lépett és a fülébe suttogott:

- Ugyan, Hermione! Kinek ne tetszene egy ilyen vonzó nő, mint te? De lásd be, Andy nem az, akinek gondolod. Fél. A Nagyúrtól. Tudod eléggé megharagudott rá a nagyúr, amiért beléd szeretett és most bizonyítania kell neki.

- Mivel, azza, hogy megöl? - kérdezte gúnyosan Hermione, bár sejetette a választ. Nem nézett Allenre. A fiú pedig mindig lehajolt a lány füléhez és úgy beszélt, kezét keményen hátrarakva.

- Azzal, bizony.

- Ez őrültség! A fehér mágusok nem is tudtak rólatok!

- Ugyan...ugyan... a fehér varázslók el fognak bukni majd. Te is tudod, hogy kevesen vannak, mégha olyan nagy ember is áll mellettük, mint Dumblendore. Nem lesz elég idő, hogy Pottert kiképezzék. El fogtok bukni.

Hermione tetén átfutott a hideg. Allen úgy beszélt, mintha a beldő félelmeit mondaná el. Mintha tudná, hogy mire gondol és mitől retteg.

Sírt és félt.

- Mit teszel most? 

- Választhatsz. Elviszlek Andyhez és megöl...

-vagy...

- Vagy a Nagyúr mellé állsz...

Hermione hirtelen a fiú szemébe nézett és úgy mondta.

- Ne is álmodj róla! Nem leszek aljas áruló!

- Kár érted...

- Mekkora egy szemét vagy...

- Volt kitől örökölnöm. - mosolygott sunyin - Tudtam, hogy nem leszel partner, de én megpróbáltam. Az én lelkiismeretemen már nem múlik. Akkor most gyere.

Azzal a fiú megfogta Hermione könyökét és el kezde vezetni a sötétben.