- Hogy képzeltétek? Honann jött a bátorságotok, hogy párbajozzatok az udvar közepén? - szídta a két fiút Dumblednore, miután Malfoy lejött a gyengélkedőről - Nem vártam ezt tőletek. Tudtommal nem ez az első eset, hogy nyilvánosan rendet bontotok.

A két fiú az igazgató asztalával szemben álltak, de mintha Dumblendore a falnak beszélt volna.

Én Harry mellett álltam és felháborított a fiúk viselkedése. Főleg Harryé.

Bár megbeszéltem vele a dolgokat és nem haragudot már, hogy felkísértem Malfoyt a gyengélkedőre, megértette.

- Van valami hozzáfűznivalótók? - folytatta Dumblendore, a két fiú pedig fejrázással válaszolt - Gondoltam. A büntetéseteket természetesen megkapjátok. Mr. Potter és Mr. Malfoy... - Dumblendore arcán látszott, hogy valami komoly büntetést kapnak - Maguk holnaptól fel vannak függesztve tanulmányaik alól. - Mind a hárman elképedve néztünk az igazgatóra - Két hétre.

- Ezt nem teheti! - kelt ki magából valami félelmetesen Malfoy - Nem függeszthet csak úgy fel! Az én diplomámon aztán ne legyen felfüggesztés! Főleg nem két hét!

- Sajnálattal kell közölnöm, hogy megtehetem és meg is teszem - válaszolt higgadtan az igazgató - És nem kértem hozzá a véleményét.

Én biztos voltam Dumblendore tervében. Azonnal rájöttem, hogy azért találta ezt az indokot, hogy Harry kiképzését előbb elkezdhesse a Főnix Rendjén.

Harry viszont nem jött erre rá.

- Dumblendore professzor! Ezt valóban nem teheti! Nem függeszthet fel minket két hétre! - háborodott fel Harry is.

- Végre valami, amiben egyet értetek! - mosolygott az igazgató - Nem kérem, hogy jóbarátok legyetek csak azt, hogy ne az én iskolámban az én diákjaim előtt pálcázzatok!  Mellesleg - nézett rám Dumblendore - Nem csak a két fiatalember kap felfüggesztést, hanem a két prefektus is.

Elkerekedtek a szemeim.

- Tessék? - fakadtam ki - Ugye... ugye... nem arra akar célozni, hogy Ron és én is felfügesztést kapunk?

- De igen. - bólintott Dumblendore - Pontosan arra. Maguk voltak az egyetlen prefektusok az udvaron és nem léptek közbe. Ez is tűrhetetlen.

***

- Nem hiszem el, hogy ilyen idióta indokot talált az öreg, hogy haza küldjön! - mérgelődöt sokadszorra Ron, mikor már a vonaton ültük, úton haza felé.

- De legalább elkezdjük a felkészülést! - Harry kifejezetten örült annak, hogy hazaküldik és elkezdheti a felkészülést a háborúra - Ez már jó jel.

- Nha, ja... - forgatta a szemét Ron - Azért arra kíváncsi leszek, hogy mit szól majd anya ahoz, hogy felfüggesztést kaptam?! Két hétre!

- Szerintem mindenki tisztában van azzal a Rendből, hogy miért kell hazamennünk. Bár, azt nem tudom, hogy miféle intenzív kiképzést tudunk kapni két hét alatt... - szálltam be a beszélgetésbe - De legfőképpen arra, hogy vajon Malfoy miféle kiképzést kap majd.

Harry mellettem indulatosan ökölbe szorította a kezét.

- Hát... biztos nem az átváltoztatástan alapfokon című könyvet fogja olvasgatni... - jegyezte meg gúnyosan velünk szemben Ron - Hol van ennyi ideig az a kis mitugrász?

- Malfoyra célzol? - nevettem el magam.

Nagyon jó megnevezés volt a mitugrász. Még Harry arcán is megjelent a mosoly.

- Naná, hogy rá! Ha már iderendelték velünk egy kocsiba, legalább megtisztelhetne azzal, hogy nem a mosdóban tölti az egész napot!

- Nyugalom, Weasley! - jött be az ajtón hirtelen Malfoy majd leült a tőlünk legtávolabbi sarokba - Megtisztetellek a jelenlétemmel. - jegyezte meg  fellengzősen a szőke fiú.

- Nyugodt vagyok, felőlem a WC-be is fulladhattál volna... - vágott vissza Ron.

- Én csak pálcák közt halok meg...velem még nem bánt el egy WC. Az csak a ti fajtátoknak való. - nevetett gúnyosan Malfoy.

Harry keze éreztem, hogy pálcája felé vette az irányt.

- Elhiheted, hogy egyikünk sem örül annak, hogy veled egy kocsiban kell utazni. Tudod mi sem bírjuk elviselni a képedet. - válaszolt most félvárról Harry.

- Nha és miért nem? - próbálta provokálni Harryt, Malfoy - Nem bírod elviselni az eleganciát és a felsőbbrendűséget, Potter?!

- Ha valaki, hát akkor te nem vagy felsőbbrendű nálunk! - felháborított Malfoy viselkedése, ezért válaszoltam most én - Csak irigy, hogy neked nincsennek barátaid, akik kiállnak melletted jóban rosszban. De ami a legfontosabb, hogy nem érdekből.

- Pottert kérdeztem! Te maradj csöndben, Hermione!

Néhány másodperces kínos csönd következett.

Azt hittem rosszul hallok és a fiúk is felválltva néztek rám és Malfoyra kérdőn.

Malfoy is értetlenül állt a dolgok előtt és határozottan zavarban volt.

- Potter nem válaszolsz?! - váltott gyorsan témát a szőke fiú.

- Csak osztom Hermione véleményét... - válaszolt még mindig bambán Harry.

Az út további felén szinte nem is szóltunk egymáshoz.

Malfoy Hermionénak szólított! Engem...