Amint le�rt�nk a Roxfort fal�r�l, bek�t�tt�k a szememet �s egy (val�sz�n�leg n�i) v�mp�r a f�lembe suttogta:

- Ne leskel�dj, Hermione! - mondta cs�bos hangon - Mert akkor sajnos meg kell, hogy �ljelek!

- Aha, persze! - kaffogtam, mikor m�g nem k�t�tt�k be a szememet - Ha leskel�dn�k sem �ln�nek meg! A f�n�k�knem igaz�n �r�lne neki! - mosolyogtam �nel�g�lten.

- Tedd le! - sz�lt a v�mp�rnak, aki m�g mindig a v�ll�n tartott. Az illet� ledobott, de szerencs�re nem estem el - Csak adj egy indokot �s megteszem! - suttogtak�zel hajolva hozz�m a fogaik�z�tt.

�n begurultam �s er�sen r�l�ptem a v�mp�r l�bfej�re, ut�na � megszeppent �s feljajdult. A k�vetkez� m�sottpercben, viszont �thaj�tottam a v�mp�rt a v�llamon. A v�mp�r h�ttal a f�ldre esett �s �n f�l� hajoltam.

- Adtam indokot, m�gsem �ltetek meg, vagy sz�vt�tok ki a v�remet! - mosolyogtam.

Ekkor viszont egy hatalmas �t�st �reztem a tark�mon, amit egy m�sik v�mp�r adott.

El�jultam az er�s �t�st�l...

                                        *

Egy hideg padl�n �bredtem fel.

Egy dolgot �reztem: az er�s �t�st a tark�mra. Eleinte m�g l�tni is hom�lyosan l�ttam.

Amikor vissza kaptam szemem vil�g�t  k�r�l n�ztem, tark�mon a kezemmel.

Egy hom�lyosan vil�gos helyis�gben lehettem. Csak f�kj�k vil�g�tottak, de abb�l nem volt t�l sok.

A "szoba" v�g�n ott voltak a r�csok. Olyan volt, mint egy b�rt�n. K�s�rtetiesen hasonl�tott a Malfoy-K�ria pinc�j�re, de m�gsem az volt.

A m�sik dolog ami �szrevehet� volt, az az, hogy t�k egyed�l vagyok. 

- Csod�latos! - duzzogtam magamban besz�lve, mik�zben odamentem a r�csokhoz �s �s megfogtam �ket, hogy kin�zzek. Nem tettem j�l...

A r�csok �rint�s�t�l el�sz�r �ram�t�st �reztem magamon, azt�n h�tra l�k�tt, a szembe l�v� k�falnak.

�gy �reztem, hogy a bord�im vagy hat helyen elt�rtek. de mivel tudtam mozogni, felt�telezhet� volt, hogy �ps�gben vagyok.

- Hogyan fogok innen kijutni? - d�rm�gtem.

Lehajtottam a fejemet, de a tark�m b�nta, ez�rt vissza egyenesedtem.

L�pteket hallottam. Fel�lltam, hogy megn�zzem ki az. Legnagyobb meglepet�semre...

- F�regfark? - lep�dtem meg. F�regfarknak m�g mindig patk�ny kin�zete volt arcform�j�t tekintve. Ruh�ja m�g mindig szakadt �s arca, mint mindig unott arca volt.

K�zelebb mentem a r�csokhoz, gondosan �gyelve, hogy m�g v�letlen�l se �rjek a r�csokhoz.

- �dv Hermione! - mosolygott - Hogy �rzed magad a szob�dban? - mosolygott.

- Ahogy a ruh�dat eln�zem ugyan �gy, ahogy te a saj�todban! - kaffogtam - Mi a helyzet F�regfark? Voldemort nem fizeti meg el�gg�, hogy ennyi embert meg�lsz? - k�rdeztem flegm�n.

- Ne ejtsd ki a Nagy�r nev�t! - emelte fel a hangj�t.

- T�lleg, hol hagytad Voldemortot??