Tiltott szerelem
Ancsi (mka) 2004.07.07. 11:03
Dühítő és enyhülő fejezet a 10. fejezet...
Ahogy mentem le az igazgatói irodából, Malfoy jött velem szembe.
Malfoy hihetetlenül ideges volt. Az arca vörös volt a dühtől. Megijedtem. Féltem, hogy rájött, hogy Harry és én titokban találkoztunk.
- Mi van Malfoy? Úgy nézel ki, mintha nem ti nyertétek volna a kviddics kupát.
- Fogd be, Granger! - vetette oda. Megállt előttem és folytatta - Csak most tudtam meg, hogy holnap a Griffendél ellen játszuk! Érted? Csak ma!
Sunyi mosoly volt az arcomon. Harry már a hét elején is tisztában volt vele. Mivel Malfoy volt a Mardekkár csapatának kapitánya, elég érdekes meccsnek ígérkezett.
- Min nevetsz? - kérdezte gyanakvóan Malfoy.
- Semmin! - éreztem, hogy már nem sokáig bírom ki nevetés nélkül.
- Jó! Egyépként mit keresel itt? Nem az udvaron kellene ügyelned?
- Nem, mert rosszul voltam és felmentem egy kicsit a klubhelyiségbe. - füllentettem - Most már jól vagyok és megyek vissza.
- Mi volt a bajod?
- Nem mindegy neked?
- Nem! Tudni akarok mindenről, ami veled kapcsolatos! Gondolom Potter is mindent tudott rólad... - mosolygott önelégülten.
- Igen, Harry mindent tudott rólam, de te semmit nem fogsz rólam megtudni! - villámokat szórt a szemem - És te ne is próbáld hasonlítani magadat Harryhez! - Malfoy értette a célzásomat és nem igazán örült neki...
- Jól van, Granger! Csak húzd ki a gyufát! Egyépként hallottál a Roxmortsi hétvégéről?
- Igen. Miért?
- Jössz velem, természetesen! - jelentette ki.
- Honnan vetted ezt? - nevettem.
- Onnan, hogy jössz! Ha azt mondom, akkor jössz és kész! Akárhová...
- Nem a csicskád vagyok, Malfoy, hanem a barátnőd! Márha az lennék...
- Miért, mi vagy, ha nem az?
- Neked senkid! - nem tudom mi ütött belém. Tudtam, hogy nem szabad így beszélnem Malfoyal, de olyan mérges voltam...
Megragadta a fiú a könyökömet és erősen magához húzott.
- Ne beszélj így, Granger! Hidd el, hogy én csak örülnék, ha megölhetném Pottert! Döntsd el, hogy élve vagy a koporsóban látnád szívesebben a sebhelyesfejűt!
Kirántottam a kezemet Malfoy szorításából.
- Rendben, Malfoy! Győztél! - vetettem oda mérgesen - Elmegyek veled Roxmortsba!
Malfoy önelégülten mosolygott.
- Jól van, Granger! Tudtam, hogy okos lány vagy! Most viszont elmegyek edzésre. Akkor még találkozunk.
Azzal faképnél hagyott.
Miután lejárt az ügyeletem, felmentem a toronyba és lehuppantam a kanapéra.
A tekintetemmel Ront kerestem. Meg akartam neki mondani, hogy mekkora előnyük lesz a kviddics meccsen a Mardekkárral szemben.
*
Fél óra múlva Harry jött be a toronyba.
Rám nézett, de én elfordítottam a fejemet, mert tudtam, hogy nem bírom ki nevetés nélkül.
Egy pillantást vetettem az ablakra. A pályán a Mardekkár csapata edzett élükön a csapatkapitányukkal.
Írtam egy kis cetlit.
,, Harry, nem tudom, hogy tudod-e, de a Mardekkárral szemben holnap rengeteg előnyötök lesz! Malfoy és csapata csak ma tudta meg, hogy holnap veletek fognak játszani" - Hermione -
Odamentem Harryhez, aki éppen könyveket vett elő a klubhelyiség másik sarkában.
Odadobtan a jegyzeteire a cetlit.
Úgy tettem, mintha csak az ablakhoz mentem volna, aztán ismét leültem a kanapéra és ,,tanultam".
Harryvel lopva pillantásokat váltottam egész este.
Álmos voltam és ezért felmentem a szobámba.
Sokáig gondolkoztam a holnapi meccsen...
|