- Hihetetlen, hogy épségben megúsztuk! - mondtam boldogan, Dracot átölelve, amikor már a Rend ebédlőjébe mind a ketten megérkesztünk.

Kibontakoztam Draco karjaiból.

- Menjünk! Szóljunk a többieknek! - mondta a fiú boldogan.

A többiek mind Harry és az én szobámban voltak (ahonnan eltűntem). Mindenkinek leesett az álla, amikor Dracoval fülig érő szájjal bementünk a helyiségbe.

- Hermione! - fakadt ki Lupin - Hogyan kerültetek ide? És egyáltalán hol voltatok?

- Jajj, kicsikéim! - szólt aggódva Mrs. Weasley - Jól vagytok?

- Igen, jól vagyunk, köszönjük Mrs. Weasley - válaszolt Draco helyettem is.

- Nem az a lényeg, hogy hol voltunk és miért, hanem, hogy Lucius tudja, hogy hol van a Rend! Tudja! Itt volt, ebben a szobában! Azt mondta, hogy van egy kéme! - mondtam komolyan.

Mr. Weasley, Rémszem és Lupin aggódva összenéztek.

- Renden! Most mindenki lemegy az ebédlőbe, amíg mi értesítjük Dumblendore professzort! - mondta komolyan Rémszem.

- Az lehetetlen! - mérgelődött Fred - Be kell mennie valakinek a boltba ellenőrizni az alkalmazottakat!

- Nem akarok kifogást! - modta komolyan - Most menjetek!

Mindenki elindult lefelé. Harry lefelé menet még megölelt.

Az ebédlőben Mrs. Weasley mindenkinek adott egy csésze teát. Az asztalánál senki nem szólt. Az ikrek duzzogtak, Mrs. Weasley gyanakvó volt és minden kisebb rezzenésre körülnézett, Ginny a fejét Harry vállán pihentette. Harry örömmel karolta át a lány vállát. Én Draco vállán nyugtattam a fejemet, aki átkarolta a vállamat. Ron viszont csak utálat-képeket mutatott Draco felé.

A fiú szeme tele volt gyűlölettel. Szinte féltem tőle, ahogy ránéztem. Akaratlanul is kibontakoztam Draco karjaiból Ron pillantásaitól.

És Draco... Draco hihetetlenül nyugodt tudott marani. Látszott rajta, hogy uralkodnia kell magán. Csak maga elé bámult és gondolkodott. Valamit elnyomott. Talán a félelmet... talán az aggódást... talán a gyűlöletét. De látszott rajta, hogy uralkodik magán. Nem titkol, csak uralkodik. Az érzésein.

Én nem tudtam betelni Dracoval. A szőke hajával és a szürke szemeivel.

Ron most engem nézett. Elfordítottam a fejemet és most egy másik gondolat járt a fejemben.

Hogyan juthatott be, Lucius? Biztos vagyok abban, hogy nincs kém a Rendnél, mert Dumblendore mindenkiben kételyek nélkül megbízik. Biztos vagyok abban, hogy valami más dolog áll az ügy hátterében!

Mindenkinek borzalmas volt várnia. Mindig is gyűlöltem várni! Főleg, amikor ilyen fontos dolgokról van szó!

Körülbelül egy óra múlva bejött az ebédlőbe Mr. Weasley, Lupin és Rémszem.

- Jó hírek! - mosolygott Lupin - Nincs kém a Főnix Rendjén! Van egy átok a hop-por bázison, ahhol Hermionét és Harryt elhoztuk! A kandallón keresztül eljuthat valaki arra a helyre, ahova az előtte lévő ember elkérte magát! Mindössz annyit kell tennie, hogy tíz másottpercen bellül kéri azt az úticélt, ahova az előző ember kérte magát és még a címet sem kell tudnia hozzá. Vagyis Luciusnak fogalma sincs arról, hogy hol vagyunk!

Mindenki felderült a hírek hallatán.

Az ikrek örömükbe azonnal elmentek megnézni a Vállalatukat, Lupin kezet rázott Ronnal és Rémszemmel, Molly megölelte Arthurt, Ginny, Harry karjaiban kötött ki, én pedig Dracoéban!

                                        *

- Hermione! - szólított meg Harry miután már a szobánkban voltunk és én éppen házit csináltam Ő pedig olvasott (Kviddicsek Évszázadai) - Lenne egy hatalmas kérésem! - kezdte.

- Miben segíthetek? - kérdeztem mosolyogva.

- Elég hülyén fog hangzani, ezért kertelés nélkül kimondom - kezdtem kíváncsi lenni - Át tudnál menni az éjjel Dracohoz, ugyanis Ginny itt aludna, velem.

- Nha! - lepődtem meg - Erre nem számítottam! Hülye kérdés! - felálltam komolyan az ágyról Harryvel szembe - Természetesen!

- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - Harry olyan erősen ölelt meg, hogy úgy éreztem szétrepedek.

- Nyugi! - mondtam levegő után kapkodva - Megfolytasz!

                                          *

Az éjjelt Harry kérésére, Draconál töltöttem. Nem tudtam elaludni. Draco sem.

Draco a plafont bámulta az ágyban, miközben én a vállára hajtottam a fejemet és Ő pedig az egyik kezével átkarolt.

- Mi a baj? Láttam, hogy az ebédlőben is nagyon ideges voltál. - mondtam őszintén - Történt valami addig, amíg nem vitt el Lucius hozzátok?

- Nem, nem! - fordult felém a fiú - Csak... aggódom miattad. Csak ártani akarnak neked, az apám és Tudodki is! Az egész azért van... - ismét a plafonra bámult - az egész azért van, mert mi szeretjük egymást!

- Ez butaság! - felkönyököltem és Dracot néztem - Voldemot és Lucius akkor is keresne, ha eskütt ellenségek lennénk! Nem miattad van! - nyugtattam.

- De egy indok vagyok! - ült fel komolyan Draco és a a szemembe nézett. A haja és a szürke szemei nagyon kivehetőek voltak a Holdvilág fényeiben - Ha nem lennénk együtt, akkor nem tudnának ilyen helyzetekbe csalogatni!

- Még, hogy nem? - húztam fel a szemöldökömet - Harryért is megtenném ezt! Ginnyért is! Bárkiért, aki közel áll hozzám! Még Ronért is!

- Ne mond ki annak a szemétnek még a nevét se! - fordult el mérgesen.

- Ő akkor is a barátom! - erősködtem.

- Rendben! - fordult vissza Draco felém, de látszott rajta, hogy még tudna vitatkozni.

Szomorúan lehajtottam a fejemet és úgy folytattam.

- Régen a riválisom voltál! - suttogtam - De most már szerelek s ez ellen senki nem tehet!

Draco együtt érzően felemelte a fejemet és a szemeimbe nézett.

- Én csak nem szeretném, ha bármi bajod lenne!

A fiú felém hajolt és gyengéden megcsókolt. Gyengéden visszahajtotta a fejemet a párnára és még mindig csókolt...