Hetedik évünket kezdtük meg a Roxfort Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskolában.

Mi, hetedikesek nagyon izgatottak voltunk, amellett bele kellett törődnünk, hogy már nem láthatjuk annyira azt az iskolát, mint régen.

Most a pályaudvaron köszöntem el anyuéktól és gyorsan fel is szálltam a vonatra megkeresni Harryt és Ront.

Minden fülkébe belestem és hamarosan meg is találtam Őket. Vagy...ők találtak meg engemet...

- Hermione! - megfordultam a megszólításra.

- Harry! - mögöttem Harry állt tárt karokkal.

Odamentem, megöleltem és mikor elengedtük egymást Harry elvezetett a kabinba, ahhol helyet foglaltak.

Ron már bennt várt minket.

- Szia Ron! - köszöntem.

Mi is megöleltük egymást, aztán én a fiúkkal szemben leültem.

- Nha, milyen volt a nyaratok? - kezdtem a beszélgetést.

- Húú...egész jó! Képzeld: Petunia nénikémnek valaki bájitalt adott, mert tudod mi történt? Kedvelt. Egész nyáron kedves volt velem. Biztos rájött a nénike szindróma.

Mind a ketten felnevettünk, de Ron még mindig csak az ablakon bámult ki mereven.

- Mi baja? - suttogtam Harrynek Ronra mutatva.

- Majd Ő elmondja, ha akarja! - suttogta vissza.

A vonat elindult és mint minden évben most is nagyon izgatott voltam.

Harry és én már vagy fél órája nevettünk és beszélgettünk, de Ron még mindig nem szólt egy szót sem.

Megelégeltem tőle ezt a vendéglátást, ezért rákérdeztem, hogy mi baja.

- Semmi... - válaszolta félvárról.

- Nha ne mond! Akkor nem gubbasztanál így itt! És mondjuk beszélgetnél velünk!

- Mi? - fakadt ki - Most beszélgessek veletek arról, hogy egy unokatesód született és, hogy mennyire édes, amikor hízeleg?

- Nha jó! - felálltam mérgesen - Ha neked valami jobb társaság kell, akkor sajnálom, de én csak ennyit tudok nyújtani! És ha nem zavar én megkeresem a társaságomat! - mondtam feldúltan, azzal kimentem a kabinajtót becsapva magam után.

Mit képzel ez magáról? Még jó, hogy nem néz le engem meg Harryt, mert ilyen ocsmány dolgokról beszélünk, mint az unokatestvérek!

- Hermione! Hermione! - szólt utánam Harry. Én megvártam és folytatta - Ne vedd úgy a szívedre! Majd lenyugszik!

- Tényleg? Ha mondjuk tudnám, hogy mi baja! Nem érdekel Harry! Kérlek, hagyj magamra!

Harry megértően megveregette a vállamat azzal visszament a fülkéhez.

Én nekitámaszkodtam a vonatnak háttal és Ronon járt az eszem.

Mi lehet a baja? Máskor is szokott bunkó lenni, de ennyire azért nem! Arról nem is beszélve, hogy nem is akarja elmondani! Milyen jó, hogy vannak barátok!

Megfordultam és kinéztem a vonat ablakán.

Lépteket hallottam jönni, ezért megfordultam.

Malfoy jött velem szembe. Teljesen más volt, mint eddig... olyan más... a szemei és a tekintete...

Nem akartam, hogy észrevegye, bámulom, ezért gyorsan elkaptam a fejemet.

Aztán úgy éreztem, hogy valaki nagyon figyel... Malfoy... ahogy jött felém bámult, de nem a szokásos undoksággal, hanem inkább... meglepődötten.

Visszafordultam az ablak irányába. Megpróbáltam nem elpirulni.

Malfoy éppen akkor ment el mellettem, amikor valaki kijött a mellettünk lévő kapinból és véletlenül meglökte Malfoyt.

Másodpercek alatt pergett le az egész.

Én gyorsan háttal álltam Malfoynak, Ő pedig rám esett. A fejem két oldalán tartotta egy-egy kezét.

A teste nagyon közel került az enyémhez. A szívdobbanását is hallottam.

Egymás szemébe néztünk, ami valóban pár másodperc volt, de mi óráknak képzeltük.

- Malfoy! Szállj le róla! - szólt mély hangon Harry.

Malfoy is és én is Harry felé fordítottuk a fejünket.

Malfoy és én is felálltam és Harryt figyeltük.

- Nem Malfoy hibája volt! - vallottam be.

- Tessék? - fakadt ki Harry.

- Igen, Potter! - kapcsolódott be Malfoy, de most már a szokásos, undok hangján - Legközelebb nézz utána mielőtt vádaskodsz. Eszem ágában sincs rámászni Grangerre! Könyörgök...

- Én is így vagyok veled, Malfoy! - hagytam rá, de a fiúra nem néztem.

- Mi folyik itt? - McGalagony professzor szólított meg minket a hátunk mögött.

- Semmi! - szóltunk mind a hárman kórusban.

- Büntetőfeladat! - jelentette ki erélyesen a tanárnő - Most azonnal megkapják! Malfoy! Potter, Granger és Weasley kabinjában fog utazni egész úton! Amíg a Roxfortba érkezünk!

- Tessék? - fakadtunk ki ismét mind a hárman.

- De, tanárnő kérem... - kérleltem.

- Nincs vita, Granger! Ott fog utazni és kész! Malfoy! Csomagoljon! Most!