- Nyugi hugi, nyugi! Lehet, hogy csak most szúrt ki minket. Nem hiszem, hogy követne.

- Nem nézed ki belőle? - kérdeztem meglepődve.

- Dehogyis nem! Fizessünk és menjünk ki. Mászáljunk és ha még mindig követ...

Harry megakadt. Mindtha eszébe jutott volna valai.

- Hisz a tükör...kaptam Rontól egy olyan tükröt, amit még Siriustól kaptam! Azzal szólunk a többieknek! Ronnál van a párja!

- Jó ötlet! - mosolyogtam - Csak ne itt hanem menjél valami eldugottabb helyre.

- Rendben! Elmegyek a mosdóba. Ha valami baj van azonnal kiálts!

Bólintottam.

Amíg Harry elment addig én próbálta nyugodtan inni a teámat.

Jajj! Ez az én formám! Még mindig figyel de "csak" fél szemmel.

Harry visszajött. Odament a pulthoz és fizetett.

- Gyerünk! - utasított.

Felálltam a helyemről és próbáltam nyugodt arcot vágni.

Amint kimentünk megcsapott a hideg.

- Mi a helyzet? - kérdeztem aggódva.

- Ron azt mondta, hogy értesíti a Rendet. Aztán Mr. Weasley kérte el a tükröt és Ő elmondta, hogy több, mint valószínű, hogy miattunk volt ott Lucius.

- Hát ez nagyon megnyugtató! - duzzogtam.

- Mindjárt jönnek! A kviddicsbolthoz fognak jönni.

Elmentünk a kviddicsbolthoz. Rövidesen meg is érkezett Lupin, Mr. Weasley és Rémszem.

Mind a hárman nagyon gyanakvóak voltak. Szerintem túlságosan is.

- Gyertek, hoppral megyün vissza! - veregette meg Harry vállát Lupin, Mr. Weasley pedig engem vezetett, Rémszem pedig szorosan mögöttünk jött.

- Mi a baj? - kérdeztem Mr. Weasleyt - Valami nincs rendben, igaz?!

- Nincs, Hermione! A Rendnél mindent elmesélek, de most egyenlőre érjünk vissza.

Két-három perc múlva elértünk egy régi házhoz, ahhol egyedül egy kandalló volt és természetesen hop-por.

Először én mentem. Aztán megérkezett Harry és a három felnőtt is.

- Mi ez az egész? Elvileg csak annyit kellett volna tenni, hogy valki eljön értünk nemmindjárt három ember, akik gyanakodnak minden mozdulatra! - fakadtam ki.

- Hermione! - szólított meg Lupin - Azért aggódtunk, mert Lucius feől nincs minden rendben.

Gyanakvóan néztünk Lupinra.

- Draco eltűnt és nem tudjuk, hogy hová! - vallotta be Arthur - Azt mondta lemegy lefeküdni, de két óra múlva már nem volt a szobájában, onnan viszont senki nem látta elmenni.

- Ez, ez nem lehet... - keserdtem - Maguk szerint Lucius keze van a dologban? - kérdeztem.

A három férfi óvatosan bólintott.