Délután a meccsre, Kellyvel ment ki Hermione. Rengeteg fotós várta őket.

Hermione és Kelly kedvesen mosolyogtak, vagy csak tovább mentek.

Hermione viszont nem értette, hogy hol volt Ron. Tegnap este sem volt ott, mikor a lány visszament.

Nem a Roxfortosok játszottak, ezért nem is érdekelte annyira Hermionet a meccs.

Két óra múlva vége lett a meccsnek, amikor is a kék mezű játékosok nyertek fehérek ellen.

***

Mindenki vacsorázott az ebédlőben. Hermione, Harryvel beszélgetett.

Ron már "előkerült". Mint, kiderült az egyik házban töltötte az éjszakát, az egyik lánnyal. Hermione csak nevetve és fejcsóválva szólt Ronnak.

- Nem vagy komplett, Ron!

- Nha! - háborodott fel mosolyogva a vörös hajú fiú - Nem tehetek arról, hogy ilyen kedves lánnyal megismerkedtem itt a táborban.

Hermione kérdőn nézett rá.

- Persze ez nem azt jelenti, hogy te nem vagy az, de hiába, Ő olyan...más... - sóhajtott álmodozva Ron.

- Sok boldogságot kívánok, csak ne áradozz megint róla, Ron! - kérte nevetve Harry.

Hermione egész vacsoránál nevetett.

Hermione volt az első, aki végzett a vacsorával. Megvárták egymást.

Megbeszélte az egész csapat (Malfoy vonakodva), hogy elmennek a tóhoz, körülnézni, amely az erdő szélén van.

Miután mindenki végzett az evéssel elindultak.

- Várjatok, hozok plédet, a házból, amire rá tudunk ülni! - vetette fel az ötletet Hermione.

- Jó, megvárunk! - sürgtte Ron a lányt.

Hermione bement. Az ágya felé vette az irányt, mert arra tett három kockás plédet.

Fel is vette, de amikor meglátta, hogy mi volt a plédek alatt...

Egy koponya, amely vörös vérrel volt befeste és körülötte egy kissebb tócsa is volt a vérből.

Hermione hangosan és ilyedten felsikított ijedtében.

Két-három másottperccel később berontottak a fiúk.

Mind odamentek a lányhoz. Az első, aki odaért, Andy volt. Hermione, amint odaért a fiú, sírva megölellte.

Harry leguggolt Luke-al az ágy mellé és belemártották az újjukat a vérbe, majd megszagolták.

- Valóban vér! - nézett aggódva, Harry a lány felé.

Hermione szinte reszketett az ijedségtől. Zokogott. Nem azért, amit látott, hanem ahogyan látta.

Hermione még mindig Andy karjaiban volt. Annyira félt...

Harry, Malfoy felé nézett.

Malfoy undok, sőt csalódott arccal nézett Hermionéra. Túlságosan örült, látszott a csalódottsága mellett.

- Mit gondolsz, Malfoy? - nézett gyanakvóan Harry, Malfoy felé. Hermione kibontakozott, Andy karjaiból a kérdésre, majd Ő is figyelt Malfoyra - Nincs ötleted, hogy ki tehett ilyet?

- Miért nézel így rám, Potter? - húzta szája szélét Malfoy - Fogalmam sincs, hogy ki tehette ezt, Granger ágyába, de szívesen gratulálnék neki!

- Hagyjuk, jó?! - szólt közbe Hermione.

***

Hermine nagy nehezen rávette a fiúkat, miután eltakarították az "ilyesztés tárgyát", hogy menjenek le a tóhoz.

A lány egyedül akart lenni.

Egyedül volt a szobában. Az ágyán ült és felhúzta a lábait, a fejét pdig a térdén tartotta.

Felgumizta a haját, a feje tetejére, eztán csak nézett maga elé...

Kopogtattak az ajtón.

- Szabad! - kiáltott kifelé Hermione.

Andy jött be az ajtón.

- Szia, Hermione!

- Szia.

- Jól vagy? - csukta be maga után az ajtót a fiú, majd odaült Hermione ágyának szélére.

- Voltam már jobban is! - vallotta be egykedvűen Hermione - Csak kicsit megijedtem...

- Azt gondolom... - bólogatott együttérzően Andy.

Hermione a könnyeivel küszködött. Andy észre vette. Odaült Hermione mellé.

- Jól vagyok! - szipogta Hermine, bár nem kérdezte tőle Andy.

- Tudom.

- Csak...csak... - Hermione nem fejezte be a mondatot. Sírásba tört ki.

Andy átölelte Hermionét és magához húzta.

Hermione most úgy érezte, ez z a pillanat, amit nem ajándékozna el senkinek, és remélte, hogy soha nem lesz vége...