Másnap reggel álmosan keltem fel. Szinte egész éjjel nem tudtam elaludni.

Miután felöltöztem és elkészültem a fürdőszobában, a Nagyterem felé vettem az irányt.

Mikor megérkeztem a terembe még szinte üres volt a helyiség, csak néhány ember reggelizett, ők is csak azért, mert egy-egy házi feladatot elfelejtettek elkészíteni és ezeket most pótolják.

Elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy egyes embereknek csak a házi feladat hiánya okozza a problémát.

Észre se vettem, hogy a Nagyterem ajtójában álltam meg a gondolataimba merülve. Merengésemből egy hirtelen lökés rántott ki.

- Mi a fenét művelsz itt, a bejárat kellős közepén, Granger? - megfordultam és Malfoy értetlen arcával találkoztam.

- Te meg miért jössz nekem? - háborodtam fel.

- Rossz helyen állsz!

- Szerintem, pedig vak vagy. - válaszoltam.

- Szerintem, pedig ne itt az ebédlő közepén gondolkozz a világot megmentő expedícióidról.

- Úgy beszélsz, mintha kellene a világnak megmentő expedíció.

- Te meg úgy beszélsz, mintha nem kellene - kacagott Malfoy.

- Tudod, Malfoy az a te bajod, hogy semmit nem értesz. - közelebb lépte Malfoyhoz már csak néhány centiméter választott el tőle.

- Csak azt nem mond, hogy te mindent tudsz, és mindent értesz - Malfoy tartotta velem a szemkontaktus, szinte már suttogott.

- Nem, senki nem tud mindent. De te nem is akarsz megérteni semmit. Valamit az agyadba véstek, és másról nem tudsz semmit. Nem tudod milyen érzés, mikor szeret valaki. Nem tudod milyen az, amikor rámered bízni valakire akár az életedet is.

- És szerinted ez baj? - fürkészte a tekintetemet a fiú.

- Szerintem ez a legnagyobb baj - bólintottam határozottan és kimentem a teremből.

***

- Ha komolyan gondolod azt, hogy elvállalod, Hermione, tudnod kell, hogy nem lesz könnyű. - válaszolt Dumblendore komolyan - Nem csak Malfoy kell elviselned, hanem az életveszélyt is.

- Tudom - bólintottam. Próbáltam erősnek látszani, de belül tudtam, hogy ez életem egyik legnehezebb döntése.

- Úgy kell rendeznünk, hogy a tavaszi szünetet már a Malfoy kúrián tudd tölteni, ezért előbb egy felkészülésen kell részt venned. Még a héten elmész a főhadiszállásra, Harryvel együtt. Majd azt mondjuk, hogy te beteg lettél, Harry pedig ismét fel lesz függesztve. - itt Dumblendore egy kicsit ismét mosolygott.

- Azt nem lesz nehéz elképzelni. - mosolyogtam én is.

- Hermione, tudod, hogy mit vállalsz? - kérdezett most komolyan az igazgató.

- Igen, tudom.

- Akkor beszélned kell Harryvel. A héten el kell híresztelnetek, hogy szakítottatok és nem álltok már egymással kapcsolatban, megjegyzem, szerintem Harry nem fog ebbe belemenni.

- Megbeszélem vele - sóhajtottam.

***

Este - néhány órás gondolkodás után - lementem a klubhelyiségbe, ahol Harry és Ron sakkozott. Leültem a két fiú közé.

- Szia, Hermione. - köszönt Ron, majd miután visszaköszöntem, Harryre néztem.

A fiú biccentett. Nem mutatta semmi jelét annak, hogy beszélni óhajt velem. Tudtam, hogy dühös. Mérges volt, amiért egyáltalán megfordult a fejembe az, hogy elfogadom Dumblendore kérését.

Oda térdeltem a fiú mellé és oda súgtam neki, hogy szeretnék vele beszélni. A fiú rám nézett, lépett még egyet az egyik bábujával, majd felálltunk és kimentünk a portrén.

- Nem mehetnénk a Szükség Szobájába? - kérdeztem.

- De. - válaszolt szűkszavúan.

Néhány perces séta után bementünk a szobába. Ott két puff és egy kandalló jelent meg.

Ahogy beértünk a szobába és becsukódott az ajtó, Harry azonnal kitört.

 - Hogy gondolhatod, hogy sikerül ez az idiótaság? - üvöltött a fekete hajú fiú - Szerinted, Malfoy tárt karokkal fog várni rád? Mégis, hogy képzeled ezt, hogy Lucius élve kienged a kúriából? Ez az év legnagyobb hülyesége, Hermione! - néhány másodperces csönd következett, Harry leült az egyik puffra és maga elé nézett - Nem mehetsz el!

Vettem egy nagy levegőt és Harry elé térdeltem. Megfogtam a kezét, és a szemébe néztem.

- Tudom, hogy őrültség, de érzem, hogy sikerülni fog. Ha pedig nem sikerül az egész tavaszi szünetig, akkor nem megyek sehova. Mindössze annyit kell tennünk, hogy kivárjuk. Ha Malfoyt tényleg ki lehet használni, kiderül addigra. Ha, pedig nem, akkor ismét minden a régi lesz.

- És addig én mit tegyek? - válaszolt már valamivel nyugodtabban Harry - Nézzem végig azt, ahogy te lassan eljátszod, hogy szerelmes vagy Malfoyba? - Harry vett egy mély levegőt és folytatta - Hermione, nem tudom nélküled végig csinálni ezt az egészet.

Harry kétségbeesett arca, nagyon megérintett, de próbáltam nem foglalkozni vele.

- Én végig megyek ezen az úton. Vagy veled, vagy nélküled.