A hónapok gyorsan mentek el. Már karácsony előtt voltunk néhány nappal, amikor a Nagyeteremben vacsoráztunk.

- Kedves diákok! - állt fel Dumblendore - A kviddics szezont köztudottan lerövidítettük.  Gondolom mindenki tudja, hogy ki nyerte az idei kviddicskupát, mégis megszeretnénk adni a módját a bejelentésnek! McGalagony professzor örömmel vállalta ezt a nemes feladatot.

A professzornő csillogó szemekkel felállt.

- Az idei kviddicskupát a Griffendél nyerte!

Az asztalunknál tapsolás, ujjongás, de még füttyszó is halladszott.

Miután kitomboltuk magunkat mindenki leült és Dumblendore professzor folytatta.

- Még egy örömmel teli hírem van! Mivel a Griffendél győzött és tudjuk, hogy valami iszonyatosan nagy, fergeteges partyt fognak rendezni, ezért kívételesen ezt meg is engedjük nekik!

Mi, Griffendélesek ismét örültünk.

                                        *

- Hol van Ron? - kérdeztem Harryt a bulink kellős közepén, a Griffendél klubhelyiségben, ahhol szinte minden Griffendéles tombolt és sütemények ezreinek már "csak" százai voltak az asztalokon.

- Nem tudom! - üvöltötte vissza, mivel a zene is nagyon hangos volt.

- Meg kéne keresni. Elég sokat ivott. - aggodalmaskodtam.

- Hagyad! Nagy gyerek már! Tud magára vigyázni!

Nem igazán nyugodtam meg, de hagytam, hogy a lányok elhívjanak táncolni.

Két óra múlva, viszont már kifejezetten aggódtam, ezért elindultam megkeresni Ront.

Kimentem a portrélyukon és a tantermek felé vettem az irányt.

A pálcámat mindvégig a kezemben tartottam.

Benéztem minden tanterembe. Az egyikben meg is találtam Ront, amint egy üveg italt iszik és a földön ül az egyik padhoz támaszkodva.

- Ron! - könnyebbültem meg - Tudod, mennyire kerestelek?! Végre meg vagy! Gyere fel!

Odamentem hozzá, hogy felsegítsem, de Ő elrántotta a kezét.

- Mi a baj, Ron? - kérdeztem tőle.

- Semmi... - válaszolt részegen. Nagyon részeg volt. - Semmmmmi...nem kell a segtséged... - tipikus részeg hangja volt.

- Egyedül felállni sem tudsz! - állapítottam meg.

- Nem-e? - nézett rám - Megmutttattom!

Ron fel akart állni, de megszédült. Én gyorsan megfogtam, de Ő ismét elkapta a kezét és a padnak támaszkodott.

- Láttttood? Fel tudtam állni! - Ron össz-visza dülöngélt, éppen, hogy nem esett el.

- Jój, jó! Látom! De most már igazán jöhetnél! Fennt már várnak!

- Ki? Ki kiványcsi rám? - nézett rám részeg szeivel.

- Mindenki ott fennt!

- De te nem! De te nem! De te nem! - ismételgette egyre hangosabban - Te miért nem, Hermione? Hm? Minden lány a lábam elé borul, amiért kviddics csapatban játszom ( ez igaz volt ) de te rám sem nézel úgy, ahogy én szeretném!

- Talán, mert én láttalak részegen! - mondtam halkan, azzal ismét segíteni akartam Ronon, de nem engedte.

- Nem! - Ron megfogta a derekamat és magához húzott.

- Engedj el, Ron! - kérleltem - Bűzlesz az italtól!

- És, ha nem? - még jobban magához szorított.

- Esküszöm, hogy megátkozlak! - fenyegetőztem és próbáltam magamtól eltolni, de Ő erősebb volt - Ron térj már észhez! Te részeg vagy! Engedj el!

De Ron valóban részeg volt. Nem érdekelte semmi.

Ron elkezdte a nyakamat csókolgatni.

- Segítségért fogok kiáltani, ha nem engedsz azonnal el! - fenyegetőztem tovább, miközben próbáltam szabadulni a szorításából.

- Segítség! - üvöltöttem - Segítség!

Nem telt bele két-három másott percbe, mikor Harry és Draco rontott be.

- Ron! - üvöltötte oda Harry, aki Dracoval együtt odarohant.

Harry leogta Ront, Draco pedig először magához húzott, aztán elindult Ron felé, de ( szerencsére ) még éppen időben megfogtam a mellkasát.

- Ron! Mi a fenét csinálsz? - üvöltötte Harry neki, aki hátulról kulcsollta össze a fiú kezeit.

- Ő...Ő...mit keres itt? - mutatott Dracora, aki megint lendületet vett magán, de ismét lefogtam.

- Hagyd, ne kezdj magyarázkodni! - hagyta rá Harry - Holnapra úgysem emlékszik rád!

- Esküszöm, hogy megölöm! - mutatott Draco Ronra - Mi  a fenét képzelsz magadról?

- Én..én... - nyökögte Ron, aki sírva fakadt - Sajnálom... - sírt, mint egy baba.

- Még ez is... - forgatta a szemeit Draco és elfordult Rontól.

- Hát ilyen nincs! - fakadt ki Harry is.

Ron letérdellt és úgy bömbölt, mint egy óvodás kisgyerek.

Mivel már nem kellett megfogni Harry odajött és megölelt.

- Jól vagy? - kérdezte.

Bólintottam, hogy nincs bajom.

- Nha jól van! - sóhajtott Harry - Gyere, te bömbölő, majd holnap kapsz a fejedre másnaposan! Most úgyis elfelejtenéd reggelle...

Harry idegességgel a szemében felállította Ront és kivezette a teremből.

- Mindjárt megyek! - üvöltöttem utánuk és Dracora néztem.

- Esküszöm, ha nem a barátod lett volna, akkor... - mérgelődött ökölbe szorított kézbe.

- De az! - suttogtam és odamentem hozzá. Szorosan megöleltem.

- Biztos jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Igen, jól vagyok.

                                       *

Amikor már a buli is véget ért én fennt voltam a szobámban és gondolkodtam. Egy dolog járt a fejemben:

Hogy süllyedhetett Ron ilyen mélyre??