Szeretők és riválisok
Ancsi (mka) 2004.08.22. 14:26
Reggel nagy siettséggel keltünk és reggeliztünk. Mentünk vissza a Roxfortba.
Mr. Weasley ismét autókat "hívatott" a biztonság érdekében. Az autók ki vittek minket a pályaudvarra, ahonnan a vonatunk indult.
- Vigyázzatok magatokra! - aggódott Mrs. Weasley, amikor a vonatra felszálltunk.
A vonatút érdekes módon, csendes és nyugodt volt. Harry, Ginny, Draco és én utaztunk egy kabinban. Ronról senki nem tudott semmit.
A visszatérés estéjén is minden a legnagyobb rendben történt. Egy dolgot kivéve: Ront. Ő olyan volt, mint egy szellem. Minden szó nélkül elment mellettünk. Mintha Ő lett volna megsértve azok után, amit művelt Dracoval. Fájt azt látnom, hogy a "barátom" lassan magába zárkózik.
Draco és Harry viszont nagyon jól megvoltak. Olyanok voltak, mint a régi jó cimborák. Az a látvány, amikor láttam Őke nyugodtan, és kedvesen beszélgetni... az mindenért kárpótólt.
Az iskolában mindenkit megviseltek a hirtelen változások. Az, hogy Harry és Draco jóban lettek és az, hogy Draco és én járunk. De ezeket mind - mind elfogattták és nem volt belőle semmilyen konfliktusunk. Viszont egy dolgot nem értett senki: Harry és Ron min vesztek össze?
A dákokon kívül, csak mi tudtuk, más nem. Senki nem látta értelmét annak, hogy bemocskoljuk Ron nevét. Elvégre, régen ( nem is olyan régen ) még barátok voltunk mind a hárman.
- Hermione! - szólt a klubhelyiség portrélyukából Harry, miközben jött felém - Baj van!
- Mi az? - kaptam fel a tekintetemet a bájital leckéről.
- Ron... nem akar játszani a kviddicsben. - szomorkodott, miközben leült a fotelben.
- Nha és akkor mi van? - fordultamvissza a leckémhez - Találsz mást! Nem is érdemli meg, hogy játszon!
- Ez igaz, de... - hajtotta le a fejét - Honnan szedek elő egy új védőt? - mérgelődött.
- Egy kviddics csapatkapitnynak egy nem okozhat gondot! - Harr fájdalmasan nézett rám. Én sóhajtottam és folytattam - Úgy tudom, hog Colin jól véd! - válaszoltam, ami valóban igaz volt - Álítólag kifejezetten tehetséges, de mivel nem hívták meg a csapatba, nem ment.
- Köszönöm! Meg is kérdezem - azzal felpattant a székből és elment a hatodikas Colinhoz.
Felkaptam minden házimat, miután megírtam Őket és felmentem aludni.
Éjjel még a bájitalházimon járt az eszem, de végül is elaludtam...
|