Olvasta a könyvet...A fiúk és Dumblendore mögém állt és ő is olvasta.

- Rendben! - válaszoltam komolyan - Dumblendore, Professzor, lenne kedves felolvasni az ellenátkot.

- Én nem... - válaszolta könnyedén - Majd te! Olvasd el az aprós betűs részt!

Visszafordultam és olvasni kezdtem a könyvet.

Az ellenátkot annak az embernek kell felolvasnia, akiért megszületett az átok.

- Rendben! - sóhajtottam - Szóval én fogom elolvasni...

Dumblendore az asztala mögé hívott és a fiúkat is. Kivéve Harryt. Nem tudtam, hogy miért kell ez...Ugyan minek kell Harrynek távolabb lennie...

- Rendben... - sóhajtottam újra - és ha elrontom? - pánikoltam.

- Hermione! - szólított meg Harry - Bízom benned! Sikerülni fog!

Bólintottam és a könyvre néztem.

- Szójjétá akhoszolá, immátiél, sztszué játuhá, játhuá, játhué... - olvastam hangosan az értelmetlen mondatot.

Amint kimondtam az utolsó betűt, Harry megtorpant.

Rengeteg sok, zöld csillagféle jelent meg Harry teste körül.

- Mi történik? - kérdeztem Dumblendoret.

- Eltávozik a méreg Harry testéből... - nyugtatott.

Harry két perc múlva már teljesen jól volt.

A csillagok eltűntek és lassan felegyenesedett.

Odamentem és megöleltem Harry.

Nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy sikreült! Többé már nem kell izgatnia Malfoy kívánságainak...

Amíg az ikrek, Ron és Ginny gratuláltak Harrynek addig én odamentem Malfoyhoz.

A fiú méltóságteljesen ült a székében. A szeme sem rebbent.

- Gondolom most boldog vagy, Granger?! - szólt flegmán, de a szemembe nem nézett.

- Eltaláltad! De tudod, mit?! Ezzel, hogy el voltunk választva Harryvel és azzal, hogy mennyit szenvedtünk csak azt bizonyítottad be, hogy mi nagyon összeillő pár vagyunk. - mondtam lazán, azzal visszamentem a barátaimhoz.

Dumblendore is gratulált, azzal minket, Griffendéleseket felküldött a klubhelyiségünkbe. Malfoy a szobában maradt.

Ahogy mentünk vissza a klubhelyiségbe, Harry megszólalt.

- Mi egy kicsit később utánatok megyünk! Menyjetek csak!

A többiek bólintottak és amint eltűntek a sarkon, Harry átkarolta a derekamat én pedig a nyakát.

- Hiányoztál... - suttogta.

Csak mosolyogtam. Harry abból is tudta, hogy Ő is őrülten hiányzott nekem.

Mélyen egymás szemébe néztünk, aztán Harry megcsókolt.

Miután elengedett azt mondta, hogy kövessem.

Kivezett az udvarra, ahhol zuhogott az eső .

- Egyszer azt mondtad, hogy szereted az esőt...

- Így van... - nevettem.

Harry megcsókolt.

Ez egy új érzés volt. Éreztem Harry kezeit a derekamon, az esőcseppeket az arcomon és Harry nedves ajkait.