- Csodálatos! - mérgelődtem - Most mihez kezdünk? Nincs a Roxfortban Dumblendore!

Draco vészjóslóan felsóhajtott. Mind az öten csak ott álltunk a folyosón. Egy lélek sem jött. Fogalmunk sem volt arról, hogy hogyan juthatnánk egyről a kettőre. Ey dolgot tudtunk: Ma meg akarnak ölni vagy engem, vagy Harryt.

- Oké! Most mit csináljunk? - okoskodott Ron - Malfoy, te biztosan tudod! - fordult Dracohoz.

- Honnan a fenéből kéne tudnom, Weasley?! - válaszlt csípősen Draco - Ha tudám, akkor nem csak itt állnék, hanem tennék valamit!

- Aha, persze! - forgatta a szemeit Ron - Csak nehogy megsajnáljalak! - kaffogott tovább.

- Most má tényleg elég legyen, Ron! - mérgelődött Harry - Ha nem tetszik valami, akkor menj innen! Egyenlőre senki nem tud semmit!

- Várjatok! - suttogta Draco.

Ismét körbe nézett és fülellt. Valamit hallott. Öt - hat másottperc múlva megszólalt.

- A Roxfortban akar támadni! - közvetített Draco.

Még be sem fejezte a mondatot, mire az ablakon, (ami mellettünk volt) vámpírok rontottak be.  Lehettek vagy húszan, ha nem többen. Mind az öten ledöbbentünk először, de amint ránk vetették magukat a vámpírok, azonnal "kapcsoltunk".

Gyorsan elővettem egy hegyes fadarabot a tallárom belső zsebéből. Mindannyiunknál volt, ugyanis a Rend tagjai a lelkünkre kötötték, hogy mindig legyen nálunk egy - egy.

Rám kapásból hat vámpír támadt.

A többieket nem láttam. A vámpír tömeg miatt sajnos nem láttam a többieket.

A hat vámpírból csak ötöt tudtam megölni, de felesleges volt, ugyanis minden halott vámpír után jött egy új. Mintha nem akartak volna elfogyni. Nem bírtunk velük.

Hat vámpír rám támadt, de egyik sem akart megölni. Csak megfogták a lábamat a kezemet. Aztán sikerült minden végtagomat megkötniük.

Egy vámpír a vállára tett.

- Draco! - üvöltöttem hátra, miközben láttam, hogy Dracot is több vámpír fogta le.

- Hermione! - üvöltöt vissza aggódó tekintettel. Félelmet láttam a szemében.

A vámpírok egy kötélen leereszkedtek a Roxfort hatalmas magasságból. Mivel nekem még téliszonyom is volt... hát.. nem volt kellemes hogy egy vámpír vállára vett és csak egy kezével tart ott. Ráadásul a magassággal és azzal a tudattal is küszködtem, hogy ismét találkozom Luciussal.

Az viszont jobban bántott, hogy Draco milyen szemekkel nézett rám, amikor elvittek és visszaüvöltöttem neki. Borzalmas volt feleleveníteni a tekintetét. Csak remélni tudtam, hogy nem bntják.