- Hagyjátok már abba! - álltam a két fiú közé, akik pálcát rántottak egymásra - Elég legyen!

- Hermione, menj onnan! - mondta keményen Harry, pálcáját nem leeresztve.

- Pontosan, Granger! - válaszolt Malfoy is - Nem átkoználak meg feleslegesen.

- Nem megyek innen sehová! - makacskodtam - Nem fogtok átkozódni itt!

Dumblendore professzor, előző este a lelkemre kötötte, hogy ne hagyjam, hogy a két fiú harcoljon. Nem akarta, hogy az iskolán belül legyenek a harcok.

- Rendben. - Malfoy határozottan visszalépett és elrakta a pálcáját.

Megdöbbenten néztünk a szőke fiúra. Harry is visszalépett, de óvatosan rakta el pálcáját.

- Grangernek legyen egy jó napja! Nem most átkozom halálra élete szerelmét. - folytatta gúnyos komolysággal a fiú - Hanem mondjuk ma éjszaka. - Harry, Én és a körülöttünk álló kisebb tömeg érdeklődve várta Malfoy további megjegyzését - Van merszed kiállni, Potter?

- Ott leszek. - válaszolt vissza komolyan Harry - Hol és mikor?

- Még a mai nap folyamán kapsz egy levelet. - Draco diplomatikusabb volt, mint valaha.

- Türelmetlenül várom. - válaszolt Harry mosolyogva - Kíváncsi leszek arra, hogy vajon a halálfalók klubjának pecsétjével tisztelsz meg...

- Ne légy oda magadtól, Potter! Holnap ilyenkorra már nem bírsz majd nevetni... talán ha szerencséje van Grangernek, akkor az első sorból nézhetni végig, ahogy megdöglesz. Vagy talán Ő is beszáll a párbajba?

Harry indulatosan és határozottan elém lépett.

- Őt hagyd ki ebből, Malfoy! Nem Ő, hanem én kellek neked.

- Ezt vajon honnan veszed? - nevetett fel Malfoy.

- Ha hozzá érsz, némán, süketen és vakon foglak Voldemort elé állítani, ugyanis nem lesz nyelved, füled és szemed holnap ilyenkorra.

- Most meg kellene rémülnöm?

- Határozottan ajánlom ezt a lehetőséget is. Attól függetlenül, hogy tudom, ártatlan szülők meggyilkolásától nem félsz...

Harry és Malfoy farkasszemet néztek.

- Mr. Potter, Mr. Malfoy! - mindenki megfordult. Dumblendore állt a tömeg végében, majd jött előre a fiúkhoz és hozzám - Mind a ketten menjenek fel a szobájukba! Ha még egy alkalommal hallok vitájukról büntetőmunkát is kapnak! Gyerünk, mozgás!

A tömeg a lehető leggyorsabban feloszlott.

Harry és Malfoy még egy utolsó gyűlölködő pillantást váltottak, majd Harry és én az egyik, Malfoy és csatlósai pedig a másik irányba indultak el.

***

Harry és Én a parkban ültünk egy padon. Én a fiúhoz bújtam, Ő pedig átkarolta a vállamat.

Az idő már határozottan hideg volt, ugyanis a naptár már december elejét mutatott.

Néhány perce már így ültünk némán, majd megtörtem a csendet.

- Min gondolkozol? - néztem fel a fiúra.

- Semmin.

- Azon kívül... - húztam fel a szemöldökömet.

- Azon, hogy miért álltál Malfoy és közém?! - nézett vissza rám a fiú mérgesen - Annyiszor mondtam, hogy ne törődj Malfoyal. Csak ugat, de nem harap.

- Valóban? - lepődtem meg sértődötten Harry kérdésén és kibontakoztam a karjaiból - Szerintem ez a szólás mást jelent nálad és nálam. Malfoy igenis harap! Nagyon jól tudod, hogy Ő maga ölte meg Parvati szüleit!

- Hermione, ez egyáltalán nem biztos. - próbált érvelni Harry.

- Dumblendore így gondolja! - háborodtam fel Harry megjegyzésén és felálltam dühömben a padról. Harry követte a példámat.

- Ez akkor sem biztos, Hermione!

- És ha mégis így van? És ha mégis Malfoy ölte meg Parvati szüleit? Akkor is azt mondod, hogy Malfoy csak ugat? És ennyi? El van intézve az egész?

- Malfoy nem tud és nem is akar megölni engem! Legalább is biztosan nem az iskolában és nem most. - érvelt tovább a fiú.

- Igazad van... - jegyeztem meg gúnyosan már a könnyeimmel küzködve - Tudod mit? Ölesd meg magad! Én meg majd végig nézem az első sorból.