Tiltott szerelem
Ancsi (mka) 2004.07.16. 21:15
NAGYON izgalmas 25. fejezet...
- Hová megyünk, Malfoy? - kérdeztem aggódva és próbáltam az ismertető jeleket megjegyezni, hogy merre van a visszafelé vezető út.
- Valahová! Mutatni akarok valamit!
Megálltunk és Malfoy egy képre szegezte a pálcáját, ami egy kanapét árbázolt és rajta volt fekete hajú lány, aki rózsák szirmait tépkedte. a lány első ránézésre őrültnek tűnt.
A Mardekkáros elmormolt egy varázsigét, amitől a kép kinyílt és egy szobába vezett.
Én bementem a szobába, de miután láttam, hogy egy francia ágy van benne egyedül egy kandallóval, amin egy-két vastag könyv volt azonnal kifelé szaladtam, volna, ha malfoy meg nem fog és nem ,,dob" vissza a falna.
A Mardekkáros becsukta a képet és villogó szemekkel rám nézett.
Én éppen feltápászkodtam a földről és ijedt szemekkel néztem Malfoyra.
Malfoy hirtelen léptekkel odejött hozzám és felállított (a maga durva stílusában). Aztán odahajított az ágyra.
Én háttal az ágyra estem. Malfoy rám mászott és a nyakamat csókolgatta.
Kapálóztam, de Malfoy erősebb volt nálam.
- Engedj el! Segítség! - kiabáltam, bár tudtam, hogy az ég világon senki nem hall.
Megelégeltem és ahogy kapálóztam véletlenül sípcsonton rúgtam Malfoyt. Ő elvesztette az egyensúlyát én pedig kaptam az alkalmon és lelöktem magamról és gyorsan a kandallóhoz futottam.
- Ügyes...nagyon ügyes... - fogta a fájlaló pontját, de másotpercek múlva már a lábán állt - Granger én türelmes voltam.
Én körülnéztem de nem találtam semmi használhatót csak egy vastag könyv került a kezembe.
- Ne közelíts Malfoy, mert esküszöm, hogy fejbeváglak! - fenyegetőztem.
Malfoyt nem hatotta meg a dolog. Közelebb jött. Én most talán dühömben, talán félelmembe, de fejbe vágtam Malfoyt olyan erősen amennyire csak tudtam.
A mardekkáros először csak megszédült aztán a földre zuhant.
Ilyedtem nézte Malfoyt.
Lehajoltam hozzá. Még élt, úgyhogy megölni nem öltem meg.
- Megérdemelted! - mérgelődtem sírva.
Kimentem a helyiségből ott hagyva Malfoyt.
A Griffendél klubhelyiség felé vettem az irányt.
Harry, Ron, Fred és George viccelődtek a lépcső előtt.
Nem akartam, hogy lássák mi történt. Hogy ne lássák, hogy sírtam.
Elrobogtam Harryék mellett, akik aggódó szemekkel néztek utánam.
Két-három lépcsőfokot mentem föl, aztán elsírtam magamat. És nem érdekelt már semmi. Visszafordulta és szorosan megöleltem Harryt. Harry is azonnal magához húzott és csókolta a fejemet.
- Mi történ, Hermione? - kérdezte dühösen.
Én csak sírtam.
Ron és az ikrek is feszült figyelemmel néztek és Ginny is most érkezett meg.
- Mi történ? - Harry felemelte a fejemet és kényszerített, hogy belenézzek a szemeibe.
- Malfoy... - zokogtam - a bál után...elvitt egy kép mögé...ott erőszakoskodott...a falnak és az ágynak vetett...dulakodtunk...megpróbált... - hangosan felsírtam.
Harry ismét magához húzott.
- Figyelj, Hermione! - ismét felemelte a fejemet, hogy ránézzek - Csinált veled valamit az a görény?
- Nem tudott...Harry...én úgy féltem...úgy féltem, hogy valami történni fog...úgy megijedtem.
Harry ismét magához húzott.
Előhúzta a kezéből a Tekergők Térképét Harry és odaadta az ikreknek.
- Keressétek meg rajta Malfoyt!
Harry addig is nyugtatott és vígasztalt.
Két perc múlva Fred megszólalt.
- Megvan! - kiáltott fel.
- hova tart? - kérdezte Harry.
- Sehova...egy hejben van...nem értem...
- Leütöttem egy vastag könyvvel, amikor dulakodtunk. - szóltam közbe.
- Nha látod ezt jól tetted! - kapcsolódott be a beszélgetésbe Ron.
- Jól van! Ginny, légyszíves kísérd fel Hermionét Dumblendoréhoz! - fordult Ginnyhez, aki komolyan bólintott - Fred, George, Ron! Mi megkeressük az a görényt és felvisszük Dumblendorehoz!
Harry megcsókolta a homlokomat, mgölelt és elindult Fredékkel.
- Harry! - szóltam utána.
Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki, csak nem akartam elengedni.
- Egy pillanatra megvárnátok odakinnt?
A többiek kimentek és kettesben maradtam Harryvel.
Harry odajött. Gyengéden megcsókolt és mélyen a szemembe nézett.
- Nem lesz semmi bajom... - nyugtatott - Megbosszúlom annak a görénynek, hogy így bánt veled! Lehet, hogy nem most...lehet, hogy évek múlva...de megbosszulom!
Ismét megcsókolt, megölelt azzal kiment a portrélyukon...
|